Szeptember 9. – A szűz primadonna öngyilkosságának napja

A kanizsai temetőben, a főbejárathoz közel áll egy szép, faragott síremlék, rajta a kőbe vésett felirat:
ERDŐSY EUGENIA
DALMŰ-ÉNEKESNŐ
ELHUNYT 1886. SZEPTEMBER HÓ 9. ÉLETÉNEK 27. ÉVÉBEN
ÁLDÁS ÉS BÉKE HAMVAI FELETT!
117 éve ezen a napon tragikus lépésre szánta el magát az akkorra már igazi sztárrá vált, kanizsai születésű primadonna. A pesti Népszínházban kezdődött, majd Bécsben, Hamburgban folytatódott karrierje, mely végül tragikus módon Berlinben fejeződött be. A berlini állatkertben, egy bokor takarásában főbe lőtte magát. Tettének háttere mai ésszel szinte felfoghatatlan. Jegyese, gróf Strachwitz Adalbert kétségbe vonta Eugénia ártatlanságát. Az ifjú hölgy nem látott más megoldást, mint az öngyilkosságot. Nem halt azonnal meg, de sebesülése végzetes volt. Berlin rendőrfőnökéhez intézett búcsúlevelében azt kérte, hogy holttestét vessék alá rendőr orvosi vizsgálatnak és konstatálják női becsületét. A vizsgálat igazolta, hogy a vőlegény indokolatlanul volt féltékeny.
Erdősy Eugénia testét vonattal szállították vissza szülővárosába, Nagykanizsára, s 1886. szeptember 17-én temették el.
Erdősy E. CsipkekendőA tragikus sorsú művésznő története néhány éve felkeltette a filmes szakmában komoly háttérrel rendelkező Pozsgay Zsolt figyelmét is. A pécsi származású drámaíró, rendező, jelenleg az Új Színház művészeti vezetője, de nevéhez fűződik pl. a Kisváros sorozat forgatókönyve is. Pozsgay néhány éve egy elő tanulmány erejéig járt is Kanizsán. Azt próbálta felmérni, mekkora az esélye egy Erdősy Eugénia sorsát bemutató film elkészítésének, illetve, hogy mennyire alkalmas háttér ehhez a város. Mint akkori (2010. január) blog bejegyzésében írja: A történet nagy vonalakban kész, a helyszín adott, a szándék nemes.
Ma, szeptember 9-én, Erdősy Eugénia halálának évfordulóján ehhez csak egyet lehet hozzátenni: reménykedjünk, hogy Pozsgay nem dobta kukába ötletét, s a város is hamarosan olyan helyzetbe kerül, hogy segítheti a film elkészültét.
(Az íráshoz alapvető forrásként Kocsis Katalin volt zenei könyvtáros blogján -Kataliszt- megjelenteket használtuk.)