Vérfertőzés – Nem jogerősen 1 év 8 hónap szabadságvesztés az apának

Ma hozott I. fokú ítéletet a Zalaegerszegi Járásbíróság a vérfertőzéssel vádolt apa és leánya ügyében.

A vád szerint az I. rendű vádlott 2005 és 2013 között – pontosan meg nem határozható időpontokban – több alkalommal is közösült szentpéterúri lakásukban saját lányával, a II. rendű vádlottal. A kapcsolatból 2008-ban egy fiú, illetve 2011-ben egy kislány született. A nyomozati szakaszban a I. r. vádlott beismerő, a II. r. vádlott részben beismerő vallomást tett. (Utóbbi ezt fenntartotta a bíróság előtt is.)

Az ügyben  2014. április 23-án került sor az első tárgyalásra, melyen nem jelentek meg a vádlottak. Dr. Palkó Tamás bíró elrendelte rendőri elővezetésüket 2014. május 21-re. Ekkor csak a I. r. vádlott érkezett meg a hatóság munkatársainak kíséretében. A tárgyalás megkezdése előtt a vádlott és védője – tekintettel az ügy súlyára és sajtóvisszhangjára – kérte a zárt tárgyalás elrendelését. Az indítványnak a bíró helyt adott, így a sajtó munkatársainak is el kellett hagyniuk a tárgyalótermet, s csak a 2014. szeptember 10-i ítélethirdetésen lehettek jelen. E napon a bíróság mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki vérfertőzés bűntettében, s az I. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt 1 év 8 hónap, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, valamint 2 évre eltiltott a közügyek gyakorlásától. A II. r. vádlottat  a járásbíróság 1 éves időtartamra próbára bocsátotta.

Az ítélet indoklásában elhangzott: a bíróság nem fogadta el az I. r. vádlottnak azon védekezését, mely szerint nem tudott róla, hogy a II. r. vádlott a saját lánya. A rokoni kapcsolatot, s azt, hogy a kapcsolatból született gyermekek a férfitől származnak a szakértői vélemény ugyanis egyértelműen alátámasztotta. Az I. r. vádlott védekezésben hangsúlyozta: a lány éveken keresztül nem kért segítséget. A bíróság szerint viszont az, hogy a II. r. vádlott – még ha évekkel később is –  feljelentést tett, s a gyámhatóságot is felkereste, éppen a segítségkérést jelenti.

A két idézett tanú közül egyik vallomását nem értékelhetőnek minősítette a bíróság, mivel abban ellentmondások voltak.  (A II. r. vádlott testvére nem kívánt tanúvallomást tenni, mert azzal bűncselekménnyel vádolta volna rokonait.)

Az ítélet nem jogerős: az I. r. vádlott ügyvédje felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett, a II. r. vádlott védője pedig 3 nap gondolkodási időt tartott fenn – olvasható dr. Beznicza Árpád sajtószóvivő közleményében.