– Ha fiúnak születtem volna, akkor most biztos asztalos lennék, mint apukám volt – vélekedik Kati, aki édesapjától örökölte a kézügyességét, s szabadidejében manapság gobelineket varr és tragant munkával foglalkozik. A tragant egyébként kevés vízből, zselatinból és porcukorból áll, s fontos részét képezi azoknak a cukrász artisztikai műalkotásoknak, melyekkel Sinkovics Tamásné kiemelkedő hazai és nemzetközi sikereket ért el.

– Tizenkét éves lehettem, amikor apu megmutatta a katonaságnál készített intarziáit, melyekbe egy csapásra beleszerettem. Annyira magával ragadott a dolog, hogy készítettem tizenkét intarzia képet, s elkezdtünk apuval egy sámlit és egy asztalt is, de azokat csak később fogom befejezni.

A magyarszentmiklósi lány kézügyességét sokan megcsodálták, s Kati csak azért nem ment képzőművészeti középiskolába, mert nem volt a közelben, így előbb szakács, majd cukrász mesterséget tanult. S mivel az utóbbiban is nagyszerű dolgokat produkált, ráadásul mesterien „tragantozott”, ezért 2005-ben egy kanizsai szakács csapat (Prikryl József, Borda Attila, Varró János) felkérte, hogy cukrászként menjen velük egy nemzetközi versenyre. Plusz munkaként kakaóval festette meg a Kanizsa várat, ami teljesen úgy mutatott, miként a múzeumból kapott mintán látta. A kooperáció nagyszerűen sikerült, így utána, kellő önbizalommal felvértezve – s az egyik zsűritag bíztatására -, cukrászati artisztikában már egyéni versenyeken is indult.

– Egy versenyre készülve otthon legyúrjuk a masszát, formázzuk, lecsiszoljuk, s eddig segít a férjem – árulta el Kati, hozzátéve: innentől már ő jön, hiszen a rajzolás és festés következik. – A végső fázis a lakkozás, természetesen élelmiszer lakkal, amiből Tomi szintén kiveszi a részét, főleg, ha több darabból áll a versenyre szánt kollekció, s én még festem az utolsó darabokat. Így készültünk a budapesti Taverna Kupára is, ahova vadász mintás kollekciót vittünk, s a három tányér egyikére vadkacsát, a másikra szarvast, a harmadikra fácánt festettem, a vázán pedig róka volt. A szakmai zsűri nem akarta elhinni, hogy valóban én rajzoltam az állatokat, ezért behívtak, hogy mutassam meg, miként csináltam. Lementünk a szálloda cukrász részlegére, ott adtak egy kis tragant lapot és egy ecsetet, s nem is kellett végigvinnem a munkafolyamatot, hittek nekem. Közben olyan szakmai tanácsokkal is elláttak, melyek révén egyre finomabbak lettek a munkáim, s tovább repítettek a céljaim felé.

Hogy miféle célok felé? Például a 2006-os luxemburgi artisztikai világbajnokságra, ahova a férjével, Tamással együtt készült és utazott, s ami önköltségen mintegy 300 ezer forintjukba került. A nevezési díj még csak hagyján, de az alapanyag, az eszközök, s legfőképp az üzemanyagköltség, bizony, nagyon drága volt. A bronzérem persze mindenért kárpótolta, s bár pénzjutalommal nem járt, a szakmában komoly elismerést vívott ki vele. A vb-dobogót érő versenymunkája egy tragantból készült négyszemélyes étkészlet volt, virágcsokorral, szalvétagyűrűvel, tojástartóval és evőeszközökkel együtt, melyekhez 6 hét munkájára volt szükség.

Katit igazából a luxemburgi siker motiválta arra, hogy megcsinálja a mestervizsgát, amit 2009-ben sikerrel teljesített, így azóta „viselheti” a cukrász mester titulust. Állást ajánlottak neki a zalakarosi MenDan Hotelben, ahol közel három évig dolgozott, feladva az addigi családi vállalkozást. Jelenleg harmadik tanévét tölti a Thúryban, a cukrászok gyakorlati oktatójaként, akik nem is tudják, milyen szerencsések, hogy egy magasan jegyzett mestertől tanulhatnak! Aki egyébként úgy érzi: számára a szálloda után az iskola kifejezetten családbarát munkahely, hiszen majdnem minden hétvégéje szabad, így sokkal több időt tölthet a családjával, a férjével és a két gyermekével.

– Amíg megvolt a családi vállalkozásunk, s más helyeken dolgozva is foglalkoztam cukrász tanulókkal, ám tejesen más volt 2-3 tanulóval dolgozni, mint most 14 diáknak tartani a gyakorlati oktatást – állítja Kati. –Érdekes munka, szép kihívásnak tekintem, s élvezem minden percét. Ezért is tanulok felnőtt fejjel, ezért szeretnék szakoktató lenni. Megtalálom a megfelelő hangnemet a gyerekekkel, örömmel avatom be őket a szakma fortélyaiba, s szívesen készítem fel őket a versenyekre. Minden alkalommal bizakodással kísért kíváncsisággal kóstolom meg az általuk készített tésztákat és édességeket.

Katinak már nem hiányzik a vállalkozás, de azért otthon sem szakadt el a cukrászattól! Tíz éves Tomi fiával és a 6 esztendős Katával szokott együtt sütni, akik lelkesedésükkel mindig magukkal ragadják cukrász mester anyukájukat. A könnyű, gyümölcsös édességeket szeretik, s olyan ügyes kézzel formázzák és díszítik a tortákat, hogy büszke édesanyjuk egészen meghatódik attól.

Sinkovics Tamásné, Kati és tanítványai alkotásainak kiállítása szerdán, február 12-én este nyílik a Hevesi Sándor Művelődési Központban.

The post Gyerekeivel is sütöget otthon a világbajnoki bronzérmes cukrász mester appeared first on 8800.hu.

A Draskovics név „terhéről”, a családi hagyományok folytatásáról, s természetesen az ökölvívásról egy cukrászdában beszélgettünk Draskovics Szilárddal, akitől megtudtam: édesapja 34 évvel ezelőtt teremtette a jelenlegi vállalkozásukat.

– Bizonyos fokig terhet jelentett a családi hagyományok folytatása, hiszen úgy éreztem, hogy ennek a névnek meg kell felelni – mondta Szilárd, s egy kis mosoly kíséretében hozzátette: abban bízik, hogy ez a teher hamarosan a két fiára fog átszállni, az ő vállukat nyomva. – Nagy örömömre szolgál, hogy a „külkeres” tanulmányait angol nyelven végző, gazdasági érdeklődésű Dávid fiam után az eddig inkább a zenével foglalkozó, 19 éves Márk is úgy döntött, hogy idővel a családi vállalkozásban kíván dolgozni. Egy apának ez nagyon jó érzés, s a jövőben így megnyugvással engedek teret a fiataloknak.

– Két fő csapásirányuk van: a Barkács áruház és a Gravo stúdió, s mindkettőben folyamatos fejlesztéseket végrehajtva próbálnak nyitni a jövő elvárásai felé. A cégvezető miként viszonyul a barkácsoláshoz?

– Ebbe tulajdonképpen beleszülettem – szögezte le Draskovics Szilárd, aki szerint ez egy olyan szegmense a kereskedelemnek, amit csak szeretettel fűszerezett érdeklődéssel lehet jól csinálni. – Én is szeretek mindenhez érteni, mindent kipróbálni, s ha időm engedi, akár otthon is barkácsolok. Mivel azonban nincs sok időm, inkább az üzletben, az ügyfelek felé próbálom kamatoztatni a tudásomat, és bemutatni a dolgokat.

– Immár 16. éve elnöke a Kanizsa Boksz Klubnak, számos korosztályos magyar bajnokot és dobogóst s egy Eb-ezüstérmest is neveltek, öregbítve ezzel nem csupán a klub, de a város hírnevét is. Ráadásul megy a válogatott edzőtáborába az ifjúsági Dernárecz István, aki várhatóan a világbajnokságon fog indulni.  Árulja el végre: honnan ered a boksz iránti érdeklődése?

– Katonakoromban véletlenül csöppentem bele, hiszen előtte más sportággal próbálkoztam – idézte a kezdeteket Szilárd, aki nyomban megszerette ezt a férfias sportágat. – S mivel akkoriban éppen felszámolták a MÁV NTE-nél működő klubot, merész lépésre szántam el magam: a zsoldomból megvásároltam a felszerelést. Megkerestem a régi edzőt, Varga Istvánt, s kijártam hozzá Korpavárra, ott kezdődött igazán a boksz pályafutásom. Aztán később Korpics Miklóssal is megismerkedtem, s mivel ők ketten együtt gondolkodtak arról, hogy újra indítják Nagykanizsán az ökölvívást, csatlakoztam hozzájuk. Előbb csak hobbi szinten, de amikor a segítségemet kérték a klub gazdasági ügyeinek kézben tartásában, annak az lett a vége, hogy én lettem az elnök. Immár 16 éve próbálom jól tenni a dolgokat.

– Pár éve Csötönyi Sándortól átvehette a sportág legnagyobb kitüntetésének számító Magyar Ökölvívásért Érdemrendet, de azóta sem üldögél a babérokon.

– Annyira érdekel ez a sportág, hogy közben a TF-en elvégeztem a szakedzőt. A legmagasabb képesítést adó oklevél birtokában sem szólok bele a szakmai munkába, de a rálátásom megvan az ökölvívás minden oldalára. Büszke vagyok arra, hogy egyike lehetünk a Magyarországon megalakuló négy ökölvívó akadémiának, mely a kiemelt sportágfejlesztési támogatás részeként jön létre a sportágunkban. Erdei Zsolt szakmai vezetésével Budapesten már megnyílt a Madárfészek ökölvívó akadémia, emellett Győrben, Hajdúszoboszlón és Nagykanizsán lesz még utánpótlás nevelő akadémia. Nálunk Botos András és Korpics Miklós irányítja majd a szakmai munkát, s a kanizsai Botos András Akadémia a terveink szerint február végén foglalhatja el új helyét, az egykori leánykollégium ebédlőjéből kialakított két ringes edzőtermet. Akadémiánk kollégiumi ellátás keretében, oktatással és sportoktatással egybekötött, színvonalas szolgáltatást kíván nyújtani, s a versenyeztetés terén is mérföldeket lép előre. Ha eddig egy klub éves szinten el tudott menni 20 versenyre, akkor már elégedett lehetett, nos, ez a jövőben majdnem megkétszereződik. Esélyt kaptunk az államtól a tömegbázis színvonalas növelésére, s reméljük, hogy ezt a támogatást az eredményesség fejlődésével tudjuk meghálálni. 

The post Draskovics Szilárd – a név kötelez appeared first on 8800.hu.

Munkájához a jókora alázaton kívül gyomor is kell, s mint állítja, a tűrőképessége is alaposan megedződött az elmúlt másfél évtized során.

– El sem tudják képzelni, hogy mi mindennel találkoztam már egy-egy szennyvíz lefolyó tisztítása közben! – mondta Sulyok Csaba, aki bárminemű vizes munkák elvégzésére, bármikor kapható, s korrekt, gyors és megbízható vállalkozó hírében áll.  – Legtöbbször az intim kendők okozzák a bajt, melyek megakadnak a lefolyóvezetéken található vízkő lerakódáson, s így okoznak dugulást, de találkoztam már telefonnal, s például egy idős néninél egy otthonkával, ami valahogyan a vécébe került. Egy hónapon át azt kereste, aztán nagy nehezen ki tudtam szedni dróttal. Nagyon sok zsírlerakódással szembesülök, s ahol mosogatógép van és kis bojler, és kevés meleg vizet használnak, ott is sűrűn jelentkezik a gond, akár mosószer lerakódás képében. Volt már, hogy savanyúságot vagy éppen csontot szedtem ki a lefolyóvezetékből, minden belekerül, mert trehányak az emberek.  A lakótelepi lakások fürdőszobáiban a mosógép általában a fürdőkád vezetékébe van bekötve, így belekerülnek a szöszmöszök, ami egy idő után szintén duguláshoz vezet. 

– Mit ajánl a szakember, mire figyeljünk jobban a dugulások elkerülése érdekében?

– Ha például zsíros ételmaradékot öntünk a lefolyóvezetékbe, akkor forró lobogó vizet öntsünk utána! Mert ha az olaj- vagy a zsírmaradék kerül a szifonba, illetve a csőrendszerbe, abban a pillanatban összeugrik, s letapad. A forró víz ilyenkor segíthet, de igazából persze nem is szabadna oda önteni a zsíros dolgokat.

– Meg lehet-e szokni ezt a fajta munkát?

– Gyomor kell hozzá, főleg, amikor piszoárokat tisztít az ember, s belenyúl a húgykőbe, az bizony nagyon kellemetlen. Vannak helyzetek, amikor legszívesebben kifordulnék egy-egy lakásból, de nem tehetem, hiszen ez a munkám, meg kell oldani a feladatot. Immár több mint 15 éve ezt csinálom, elég sok lakóközösségem van, idős emberekhez és nyugdíjas házba is járok. Én vagyok az, aki a csöpögő csapot is megcsinálom, akárcsak a nagyobb munkákat, legyen az lefolyóvezetékek cseréje, vagy éppen lakás átalakításkor a vizes jellegű munkák komplett kivitelezését. Reggel eljövök otthonról, s mivel ha hívnak, este is dolgozom, így szinte csak aludni járok haza, s hétvégén is dolgozom.

– Azért ez egy hálátlan feladat. Mégis, miért csinálja?

– Mert anno, központi fűtés, csőhálózat és berendezés szerelőként ebben láttam meg a jövőt. A pécsi távfűtő vállalattól kerültem Kanizsára, s az Izzónál dolgozva úgy gondoltam, hogy váltanom kell. Sok kicsit kell csinálnom, s olyan munkát, amit nem szívesen végeznek el mások. Előbb karbantartó lettem, aztán egyre többen megismertek, s beindítottam az egyéni vállalkozásomat. Nagykanizsa szinte minden háztartásában és nagyon sok cégnél is megfordultam már, s nekem sikerélményt jelent, ha el tudok hárítani egy dugulást, s nem kell hozzá nagy autót hívni és széttörni mindent. Szeretem a munkámat, s szeretek közben beszélgetni az emberekkel. Még akkor is, ha egy vasárnapi ebéd közben szólal meg a telefon, s hívnak, hogy csőtörés van egy olyan lakóközösségben, ahol mindig én dolgozom. Azért hívnak, mert számítanak rám, én pedig nem okozhatok csalódást.

The post Mi minden kerül a lefolyóba? appeared first on 8800.hu.

A 36 éves fiatalember dolgozott asztalosként, biztonsági őrként és boncmesterként, tevékenykedett egy temetkezési vállalatnál baleseti kártérítéses ügyintézőként és gépkocsivezetőként, s gyakorlatilag ezekből kombinálta össze az általa kidolgozott HOPE Autós Védelmi Rendszert.
– A korábbi munkatapasztalataimat felhasználva, arra kerestem megoldást, hogy miként lehetne pozitív irányba elbillenteni azokat a hiányosságokat, amiket munkám során érzékeltem – fogalmazott Horváth Péter. – Figyelembe vettem például, hogy a mai rohanó világban úgy elmegyünk egymás mellett, hogy még azt sem vesszük észre, ha valaki rosszul van az utcán. Én például voltam olyan autóbalesetnél, ahol a gépkocsivezető azért halt meg, mert későn találtak rá. Csak egy életünk van, addig próbáljunk meg vigyázni rá, amíg lehet!
Péter egy stroke-betegséget követően, baloldali alsóvégtag bénulással, jobboldali agyi verőér elzáródással és látótér beszűküléssel küszködve kesereghetett volna az ágya szélén, de nem ezt tette. Végig az lebegett előtte, hogy a szeretteinek, s különösen a kisfiának szüksége van rá, még dolga van ezen a világon. Szerinte sokkal egyszerűbb úgy meggyógyulni, ha van egy cél, ráadásul neki több is volt, hiszen a párjával együtt három kiskorú gyereket nevel.
A szomorú kitérő után térjünk vissza az autós védelmi rendszerre, hiszen mégiscsak ezért ültünk le beszélgetni!
–       Ha ezt az elektronikai védelmi eszközt beszereljük egy ügyfelünk autójába, akkor, ha baleset éri az autót, nyomban jelzi felénk. Elküldi a koordinátákat, ebből tudni fogjuk, hogy pontosan hol is van – mondta Péter. – Mivel a szerződéskötéskor felveszünk egy orvosi adatbázist, minden olyan dologgal, ami fontos lehet egy egészségügyi ellátás során, lépéselőnybe hozhatjuk a kiérkező segítséget. Baleset esetén tehát mi úgy értesítjük a mentőket, hogy pontosan meghatározzuk a helyszínt, s tájékoztatást tudunk arról is adni, hogy a sérültnek milyen kórelőzményei voltak, mire és milyen gyógyszereket szed, mire allergiás.
A Horváth Péter által kifejlesztett autós védelmi rendszer vonatkozik gépkocsi lopásra is. Ha ezzel a gonddal hívja fel őket az ügyfél, kiküldenek egy jelet a korábban beszerelt elektronikai eszközre, ami megállítja az autót, akár menet közben is. Ha a tolvaj mit sem sejtve, 140-es tempóval száguld például az autópályán, akár 1 kilométeren belül képes leállítani.  S mivel tudják, merre jár, konkrétumokkal szolgálva tudják értesíteni a rendőrséget. Nincs szükség tehát autós üldözésre, melynek kimenetele sokszor bizonytalan, ráadásul a közlekedésben résztvevőkre is komoly veszélyt jelent.
–       Nálam az elsődleges szempont az emberi élet védelme, tavaly nyáron ezért alapítottam meg az utazók védőszentjéről elnevezett Szent Kristóf HOPE céget – szögezte le Horváth Péter. – Eddigi tapasztalataim szerint Magyarországon elég ritka még az előre gondolkodás, s csípőből mondják a kifogásokat. „Van riasztóm” – de egy riasztó nem tud közbeavatkozni. „Drága” – miközben plazma tévét néz, s a legújabb okos telefon van a kezében. El kell dönteni, hogy kinek mi a fontos. Az én találmányom elsősorban az emberéletet, másodsorban a tulajdont védi, s egy esetleges rablótámadásnál is hasznos, hiszen ügyfelünk az autóban megnyomja a riasztógombot, s bele tudunk hallgatni az utastérbe. Egyéb ügyességekre is képes a rendszer, de erről nem szeretnék többet elárulni, hiszen botorság lenne kijátszani az összes adumat.

The post Virtuális védőburok – Horváth Péter találmánya életet és értéket is menthet appeared first on 8800.hu.

Öten jutottak el a keresztfélévben a záróvizsga szintig, s mivel az MBA egy olyan képzési forma, ami csúcsvezetővé nevel, ennek megfelelően egy nagyon jó hangulatú, építő jellegű, gyakorlat orientált, igazi menedzseres záróvizsgára került sor – teljes sikerrel.

A mai napon, azaz 2014. január 16-án tartották a turizmus-vendéglátás szakos hallgatók államvizsgáját, melyre tízen jutottak el. Dr. Birkner Zoltán kampusz igazgatótól hallhattuk, hogy a mostani csoportban feltűnően sok volt az érdekes turisztikai témát feldolgozó hallgató. Szakdolgozatukban ők nem a hagyományos, mondhatni unalmas témákat közelítették meg (mint például egy fürdőnek és versenytársának a jellemzése, vagy egy új hotel értékelése), hanem a turizmus érdekes, időnként annak a határmezsgyéjén mozgó területekre fókuszáltak.

– Volt, aki a szingliknek szóló utazásszervezésről, mint egy új piacról értekezett, s volt, aki azt feszegette, hogy egy idősek otthona összekapcsolható-e egy professzionális szállodai szolgáltatási struktúrával egy gyógy-centrumban, s hogy ez piacilag értékesíthető ötlet-e?  – mondta a teljes sikerrel zárult államvizsgát követően dr. Birkner Zoltán, hozzátéve: természetesen mindannyian példákkal és javaslatokkal támasztották alá az elképzeléseiket, s a védések nagyon érdekesek voltak. – Arról már régóta híresek vagyunk, hogy maga a záróvizsga nálunk egy gyakorlati feladatmegoldást jelent, ami nagyon ritka egyébként az egyetemi képzések esetében, de a mi turizmus szakunk ilyen. A hallgató kihúz egy területet, egy fogyasztói csoportot, s maga a bizottság találja ki, hogy szállodát építsen, utazást szervezzen, rendezvényt vagy települést fejlesszen, s azon belül melyik az a három feladat, amit meg kell csinálnia. Abszolút „fullos” gyakorlati kérdést kell megválaszolniuk a hallgatóknak. S nyilván ahhoz, hogy kreatívan lehessen megoldani a gyakorlati feladatot, kell egy meglévő elméleti tudás, de nagyon fontos a gyakorlati idő alatt megszerzett tapasztalat, s nyitott szemmel járás is. Klisés mondatokkal nem jut senki sehova, itt abszolút kreatívan, bátran, de érvelve kell megoldani a problémát. Ez egyfajta vitakultúra növelés, a záróvizsga bizottság és a hallgató között zajló, érdekes szakmai vita, melyre eleve tréningezzük a hallgatóinkat. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindig legyen egy külső kontroll, ezért az elnökünk most is egy kiváló szálloda, a Nyugat-Dunántúl legjobbjának számító Spirit Hotel vezérigazgatója volt, Lampert Judit személyében. Ő egy kicsit görbe tükörként mért meg minket és a hallgatóinkat is, mint vizsgabizottsági elnök, s hála Istennek, megfeleltünk.

A mérnök-informatikusok hétfőn kezdik meg ezt a típusú feladatot, ők is védenek, s lesz egy szakmai típusú vizsgájuk is. A turizmus szakosokhoz hasonlóan, optimális esetben ők is a hetedik félévben jutnak el az államvizsgáig.

The post Államvizsgázók – teljes siker appeared first on 8800.hu.

Mérksz Andor, a KanizsaTISZK ügyvezető igazgatója köszöntőjében kitért a pályaválasztás fontosságára, s a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamarával történő együttműködésükre, mely a jövőben is kiemelkedő jelentőséggel bír.

Némethné Göncz Tünde projektvezető az elmúlt időszak tevékenységei közül kiemelte a TISZK Tanboltjában látogatható „Alkotó Ifjúság Galéria és Kávéházban” megrendezett újabb 2 kiállítást, melyeket egy-egy hónapon keresztül látogathatott a közönség. A vendégkönyvben látható bejegyzések szerint különösen azért voltak népszerűek ezek a tárlatok, mivel kanizsai diákok alkotásait mutatták be.

Továbbra is közreműködtek Nagykanizsa városi programjaiban, információs pultjuknál számos érdeklődő fordult meg például a Dödölle Fesztiválon is.

TISZK Tanbolt az Erzsébet téren

A „Merre visz az út?” és „Együtt tovább” klubfoglalkozásaik újabb témákkal folytatódtak a város 13 iskolájában. A „Merre visz az út?” klub a pályaválasztást és a társadalomba való illeszkedést segítette, alkalmanként 10-15 gyerek dolgozott a klubvezetővel. Önismereti, személyiségfejlesztő, kapcsolatépítő, játékos feladatok szerepeltek a palettán. Az „Együtt tovább” klub a családi kompetenciák fejlesztésére s az életút tervezésére irányult. Csapatépítő, társas kapcsolatokat erősítő játékokkal fejlesztették a szakemberek a tanulókat.

Önismereti- és pályaorientációs foglalkozásaik Nagykanizsa és a város 25 km-es körzetén belüli általános iskolák 7-8. osztályos tanulói számára továbbra is elérhetőek voltak. Mindenütt éltek a felkínált lehetőséggel, így programjuk december közepéig 18 oktatási intézménybe jutott el, interaktív formában segítve a gyerekek pályaválasztását.

Folyamatosan szervezték az iskolai tanműhelyek és városi üzemek látogatását, azzal a céllal, hogy a pályaválasztás előtt álló tanulók betekintést nyerjenek a szakmák világába, s a gyakorlatban is megismerhessék az általuk elképzelt vagy kiválasztott szakmákat, azok szépségeivel és kihívásaival együtt.

Részt vettek a Nagykanizsai TISZK, a Zala Megyei Munkaügyi Központja és a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett Pályaválasztási Kiállítás és Szakmabemutató programsorozatában. Projektjük szervezésében az üzemlátogatások során az érdeklődőket több helyszínre is eljuttatták. (Zalakaros: Karos Spa, Hotel Vénusz, Hotel Vital, DKG-EAST Zrt., Hotel KÖNIG, EYBL Alpokalja Kft., Püspök Kft.)

Megjelentek a város általános iskoláinak több rendezvényén. Játékos feladatokkal hívták fel a 12-19 éves korú tanulók figyelmét a pályaválasztás fontosságára, időszerűségére, segítve, hogy megtalálják az érdeklődési körüknek és képességeiknek megfelelő helyet.

Novemberben a város 8. osztályosai részére újra megszervezték a Szakmák Színháza című előadást, a szombathelyi Weöres Sándor Színház bemutatásában, ahol a jelenlegi hiányszakmákkal ismerkedhettek meg a diákok.

The post TISZK – szerteágazó programokkal segítik a pályaválasztást appeared first on 8800.hu.

Madarai sokfélék, egy-egy fajon belül is változatosak, színesek, megszokott vagy éppen különös formájúak, ám mindegyik azonos valamiben: figyelnek gazdájuk füttyjelére, s azonnal szót is fogadnak. Amikor például galambjait kiengedte a szabadba, egy részük halálos nyugalommal foglalt helyet a háztetőn, míg egy másik csoport nyomban elrepült. Na, gondoltam, most láttuk őket utoljára, ám nem így lett! Árpád füttyentett, mire valamennyi szépen visszatért.

–Egész életemet a vendéglátásban töltöttem, s 45 év és 200 napos munkaviszonyom befejezéseként a „Keriben” voltam szakoktató – mondta a papagájok kalitkája előtt Rákhely Árpád, akinek keze alól jó pár szakács felszabadult. Dolgozni 1960-ban kezdett a Vendéglátó Ipari Vállalatnál, később a budapesti Pannónia Vendéglátónál tevékenykedett, majd 1980-tól magánvállalkozó lett, s a Fortuna vendéglőt üzemeltette. – Hosszú ideje foglalkozom az ornitológiával, amit tulajdonképpen a gyerekeimnek köszönhetek, hiszen kicsi korukban őket vittem egy madárkiállításra, ahol vettünk egy pár zebrapintyet. Elkezdtek szaporodni, s mikor volt már vagy félszáz belőlük, elcserélgettem őket különböző pintyfélékre és papagájokra. Azok is szaporodtak, így járva az országot, mindig másra cseréltem a madaraimat. Jelen pillanatban közel 300 madaram van, s mind itt él a kertemben.

 S hogy milyen madarak népesítik be a Rákhely birodalmat? Többféle galamb: pakisztáni lahora, budapesti magasröptű, damaszkuszi magasszálló, angol tippler és a verseny postagalambok. Pintyfélékből kanárik, a papagájok családjából rozellák, rubin és rubino, kék rozella, s természetesen a hullámos papagáj, közel tíz féle színben. A japán fürjek tulajdonképpen takarítóként vannak a vollier aljában, ugyanis felszedik, amit a papagájok elszórnak. Azért persze ők is kapnak enni, nehogy valaki azt higgye, hogy csak a földről táplálkoznak!

–Az élelmezést különféle olajos magvak, nagyon sok zöld, tojás, különböző vitaminok és ásványi anyagok jelentik, amiket Budapesten és Monoron, az országos vásárokon, illetve egy helyi állatpatikában szerzek be – folytatta Rákhely Árpád. – A madarászás amúgy költséges hobbi lenne, de én már ki tudom hozni nullszaldósra, mivel a felesleges madaraimat takarmányra cserélem.

Miként röpke kerti sétánk során megállapíthattam, Rákhely Árpád igazán szerencsés ember, hiszen szűkebb környezetében lépten-nyomon találkozik érdeklődése tárgyával, az ornitológiával és a botanikával. Utóbbit is magas szintre fejlesztette, állandóan kísérletezik, különféle oltványokkal lepi meg a családját. Így rendszeresen fogyaszthatnak például szibériai mézbogyót, fügét és mini kivit, sárga málnát, óriás epret és egrest, besztercei és datolya szilvát, ribizlit, 25 féle szőlőt és megannyi fajta almát, körtét, barackot. A fűszernövényeket is maga termeli, s természetesen a rovarölő szerként jól bevált bársonyvirág, körömvirág, fehér mustár és ánizs sem hiányzik a kertjéből.

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Rákhely Árpád különös élete – ornitológiával és botanikával foglalkozik az egykori vendéglátós appeared first on 8800.hu.

A Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Petőfi utcai könnyűipari tanműhelyében munkálkodó 12. évfolyamos asztalos tanulók amondók, hogy ösztöndíj nélkül is nagyon szép szakmát választottak. De azért halkan hozzáteszik: milyen szerencsések az utánuk jövők!

A következő tanévtől ugyanis ösztöndíjas lesz az asztalos szakma, tehát aki ezt választja, és persze jól tanul, akár 30 ezer forintot is kaphat havonta. A feltételeknek sem nehéz megfelelni: a diáknak ne legyen tíznél több igazolatlan órája, s 2,5 felett legyen a tanulmányi átlaga. Aki csupán ennyit teljesít, az is már 10 ezer forinthoz juthat havonta, a négyes átlagot meghaladók tanulmányait pedig 30 ezer forinttal dotálják. Kell ennél jobb ösztönzés?

E rövid eszmefuttatás után a jótékonykodásra tereltük a szót, hiszen abban is jeleskednek az asztalos tanulók, s nem csak az adventi időszakban. Találkoztam már velük például a kanizsai csecsemőotthonban, ahova saját készítésű színes székeket vittek télapó-ajándékként, s a szülők nélkül felnövő apróságok örömét látva, bizony, könnyes lett a máskor nagyhangú kamaszok szeme.

Kevesen tudják, hogy a kolontári katasztrófa idején sem késtek a segítséggel: az ottani óvodába csináltak kisszékeket és asztalokat.

A helyi média jóvoltából már inkább ismert, hogy tavaly a TISZK felkérésére felújítottak egy játszóteret az Erdész utca végén, amit nemrég egy játszótéri paddal és két asztallal bővítettek, s a Batthyány Gimnáziumnak is készítettek kültéri padokat és asztalokat. A „szabadtéri tanteremnek” a hideg idő ellenére is nagy sikere volt, s borítékolható, hogy tavasszal még nagyobb örömmel veszik birtokukba a BLG-s diákok.

– A kanizsai Állatmenhely részére már korábban is készítettünk egy garnitúra kutyaházat, s az akkori 48 darabot most újabb 63-mal fejeltük meg – mondta Horváth Andor, az asztalosok szakoktatója, akitől megtudtuk: a faanyagot az állatmenhelyesek felajánlásból gyűjtötték össze, s társadalmi munkában ugyancsak ők fogják lefesteni az elkészült darabokat. – A 10. és 12. évfolyamos asztalos tanulóink vállalták, hogy a tanmenetben előírtakon kívül ezt is megcsinálják a segítségünkkel.

– Miért jó a tanulóiknak, hogy efféle munkákkal gyarapítják a közeli és távoli környezetüket?

– Egyrészt olyan munkákat végeznek, melyekről az elkészülés után láthatják, hogy valóban hasznos dolog, ezáltal látják a munkájuk értelmét – fogalmazott a szakoktató, hozzáfűzve: ilyen esetekben a faanyagot a kanizsai „megrendelők” biztosítják. – Másrészt konkrét feladatot oldanak meg, s olyan gyakorlást végeznek, aminek a későbbiek során, a majdani saját munkájukban is hasznát veszik.

A 12. évfolyamos Németh Szabolcs elárulta: tisztelettel tekint az állatmenhelyesek munkájára, hiszen régebben ő is járt oda segíteni, rendszeresen sétáltatott kutyákat.

– Hozzám közel állt ez a feladat, egyáltalán nem volt nehéz megcsinálni, s jó érzéssel tölt el, hogy segíthettem – mondta Szabolcs. – Láttam már használatban a kutyaólainkat, hiszen az első garnitúra átadására minket is meghívtak, ezzel is megköszönve a munkánkat.

A szintén végzős, muraszemenyei Kurucz Dániel is örömmel vett részt a kutyaházak elkészítésében.

– Otthon is van kutyánk, amit a kanizsai állatmenhelyről vittünk, akárcsak egy korábbi kutyánkat – mosolygott Dani, hozzátéve: falun egyébként is kell a kutya. – Nagy állatbarátok vagyunk, macskát is vittünk már haza a menhelyről, hiszen tudjuk, hogy nálunk jobb sora van. Apuval otthon is készítettünk kutyaólat, a nyulaknak ketrecet, s a galamboknak házat, de ez természetes, hiszen asztalos tanuló vagyok. Ebben a szakmában képzelem el a jövőmet, úgy néz ki, hogy vagy Tornyiban egy asztalosnál, vagy Dobriban egy nyílászárókkal is foglalkozó fafeldolgozóban fogok elhelyezkedni. Nincs okom aggodalomra, hiszen az itteni képzés remekül felkészített arra, hogy asztalosként bárhol megálljam a helyem.

The post Jótékonykodó asztalos tanulók appeared first on 8800.hu.

–    Bár egy nyugdíjas, mint mondják, soha nem ér rá, azért az ember hobbija annyira szent dolog, hogy mindig szakít rá időt  –  szögezte le a Szombathelyi Tanárképző Főiskola népművelés-könyvtár szakán végzett Mónai Zsuzsanna, akinél azt tudakoltuk, hogy egy művelődési ház vezetőjéből miként lesz fafaragó?  –  A munkámból kifolyólag számos népművészeti kiállítást is szerveztem, s mivel anyai ágról Bánokszentgyörgyről, apain pedig az erdélyi Verespatakról származom, mindig is közel álltak hozzám a népi értékek. A kiállításainkra érkező somogyi mélyfaragások különösen elbűvöltek, így amikor az első szakkörvezetőnk, Csávás Csaba felvetette, hogy indítsunk egy fafaragó szakkört, nyomban igent mondtam. Egy idő után Csaba azt mondta: ne csak gyönyörködj bennünk, fogj egy kést és próbáld meg! Tulajdonképpen így kezdődött a fafaragó pályafutásom, ami egy nőnek nem is olyan egyszerű, mert nagyon meg kell kapaszkodni a fában! Bal kézben tartom a faragandót, jobb kézben pedig a kést, s bizony erőt kell kifejtenem ahhoz, hogy a keményfában olyan irányba menjen a kés, ahogy a minta kívánja. Nagyon oda kell figyelni, de az alapvető technikai készség kialakulásával egy idő után örömmel veszi kézbe az ember a mintának megfelelő szép faanyagot. Általában gyümölcsfát faragunk, nagyon jó a cseresznyefa és a dió.  A kemény körtefából is szép dolgokat lehet készíteni. A férfiak más keményfából faragják a kanalakat és a szerszámokat, de az nem női kézbe való. Nekem van egy téli és egy nyári életem, s bár júniusban és júliusban még jól elvagyok a Balatonon, augusztusban már nyugtalan vagyok, hogy még nem faragtam, pedig kezdődik a szakkör, számon kér a szakmai vezető, készülni kell kiállításra. Akkor már cipelem ki a késeimet és válogatom a fát, s alig várom, hogy újra csatasorba álljak.

Zsuzsi szerint van különbség a női és a férfi faragás között.

–    A férfiak egyből mélyen kanyarintanak, mi pedig háromszor is belevágunk, míg olyan mélységig, s olyan szép sima felületig jutunk – mutatta a kezében lévő anyagot, kifejtve: ha a vágás nyomán fénylik a fa, az a szép faragás.  –  Amúgy szinte minden kézügyességet igénylő dolog közel áll hozzám. Amikor kosárfonó szakkör működött nálunk, megfontam hét kosarat, és sokáig jártam a hímző szakkörbe is. A faragás mellett mindig tetszett a bőrözés is, de az nagyon drága műfaj, speciális eszközökkel. Ennek ellenére Gébárton, a Kézművesek Házában, a nyári táborban azt is kipróbáltam, de maradok a fafaragásnál.

Riportalanyunktól megtudtuk: korábban, amíg az önkormányzat „jobban állt”, évente kaptak bizonyos összeget a városi fafaragó szakkör költségeire. Táborokat rendeztek, s amiket ott faragtak, beadták a városi gyűjteménybe, amely most a Plakátházban látható. Jó pár évig tartott a „jó világ”, ám egy ideje kényszerből szüneteltetik az egyesületi munkát.

– Tagja vagyok a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek, három éve zsűriztetek, s van már több mint fél tucat zsűrizett munkám – folytatta. – A virágos, leveles somogyi népi motívumokat szeretem, s megtiszteltetésnek tartom, hogy a neves zalai népművészeket és a nagyszerű művészeti alkotásokat felvonultató társaság tagja lehetek. Jó érzéssel tölt el, ha szeretteimnek – elsősorban a fiaméknak, az unokáimnak – tetszik az ajándéknak szánt, általam faragott tárgy.  Most egy országos szintű pályázatra készülök egy hagyományos népi mintával díszített spanyolozott tükrössel.  Bár már van egy elfogadott spanyolozott tükrösöm, komoly feladat elé állít az újabb, mert ennek még mívesebbnek kell lennie, hogy a szigorú zsűri alkalmasnak tartsa az országos kiállításra.  Hat éve nagyszerű otthona a HEMO a fafaragó szakkörnek, melyet Stiller Gábor népi iparművész vezet, akitől minden segítséget megkapunk. Gábor a spanyolozásnak is mestere, a  spanyolozást is tőle tanultam.  A fán a kirajzolt minta körül kivágjuk a  felesleges fát, ahova felmelegített késsel különféle színű viaszt olvasztunk. Amikor az kihűl benne, egy kaparó eszközzel egy szintre kaparjuk az alap fával és a mintával.  Így alakul ki egy színes ábra. A spanyolozás roppant macerás munka, kétszer vagy többször annyi ideig tart, mint a szimpla faragás, ezért napjainkban kevesen művelik.

Miként a HEMO fafaragó szakkörében hallhattuk: a spanyolozás főként a nyugat-dunántúli a pásztorokra jellemző felületkezelési technika. Már az 1800-as évektől kedve használták díszítésre a tárgyaikon: a tükrösön, a borotvatartón és a fokoson, s természetesen a kedvesüknek ajándékba készített faragványaikon is. A mai kor használati tárgyaira (só- és szalvétatartó, zsebkendő és csekktartó, fali kulcstartó és tükör), valamint a viselet kiegészítőként funkcionáló ékszerekre és hajcsatokra az ügyes kezű fafaragók egyaránt igyekeznek visszacsempészni ezeket a mintákat, melyeket mind többek keresnek és értékelnek.

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Fafaragás – vékony női csuklóval appeared first on 8800.hu.

The post Major Lajos – a harmonikás appeared first on 8800.hu.