Az I. rendű vádlott anya 2010-2012 között összesen 1.907.162 Ft személyi jövedelemadót igényelt vissza jogtalanul. Három alkalommal a saját nevében kért vissza pénzt az államkasszából: ezeket a 2014. április 14-i tárgyalás napon el is ismerte. Mint mondta, szüksége volt a pénzre, hogy ne kerüljön az utcára. Abban viszont, hogy 7 alkalommal 5 másik személy nevét és adatait felhasználva adott be bevallásokat, nem ismerte el a felelősségét.

Az I. r. vádlott azt mondta, a tanúk kérték meg, hogy készítse el adóbevallásaikat. Volt, akit figyelmeztetett is, hogy nem jár neki a visszatérítés, de ennek ellenére elkészítette a bevallást, sőt volt, aki helyett alá is írta azt. Állításait a tanúk cáfolták, s egyöntetűen kijelentették, nem is tudtak róla, hogy bevallás készült. Többen közölték, hogy mivel nyugdíjasok, nem is kellett bevallást beadniuk.  Kiderült, a többség adataihoz úgy jutott hozzá az I. r. vádlott, hogy korábban is készített már nekik bevallásokat. Egy tanúnak pl.  – azért , hogy az adatait megszerezze – azt ígérte, hogy elintézi az özvegyi nyugdíját. Ehhez elkérte az adatait, majd később azt mondta, nem sikerült az ellátás igénylése.

A jogtalanul visszaigényelt pénzről az I. r. vádlott állította: annak ellenére, hogy azt a saját vagy gyermekei számlájára utalta NAV, minden esetben átadta a bevallásban szereplőknek. Ők viszont – egyetlen tanú kivételével  – kijelentették , hogy nem kaptak pénzt sem az adóhatóságtól, sem az I. r.  vádlottól.

A korábbi tárgyalásról egészségügyi okokra hivatkozva hiányzó II. r. vádlottat 2014. május 19-én hallgatta meg a bíróság. Ő 2011 és 2012 év elején saját nevében, az I. r. vádlott által készített adóbevallásokat nyújtott be a hatósághoz, s 350.668 Ft-ot igényelt vissza.

Bírói kérdésre a II. r. vádlott elmondta: nem ő készítette az adóbevallásokat – a készítőt viszont nem kívánta megnevezni -, de tudott róluk, a rajtuk szereplő aláírásokat is magáénak ismerte el. Mint mondta, a kapott pénz „autóhitelre kellett, de a kocsit azóta elvitte a bank. Ha tudom, hogy úgyis elviszik, nem csinálom ezt.”

A tárgyalás alatt az I. r vádlott gyakorta hangot adott felháborodásának, hogy miért csak ő ül a vádlottak padján, s a tanúk miért nem. „Ugyan én csináltam meg a bevallásokat, de nem én költöttem el a pénzt” – mondta többször is.

Az I. r. vádlott az adóhatóságot megtévesztve készítette el a bevallásokat mások nevében. Ennek tényét el is ismerte. Ezért a cselekményért mindenképpen felelnie kell. A jogtalanul felvett összegekhez ezen cselekmény révén jutott hozzá – mondta indoklásában dr. Aradi Krisztina bíró.

Az I. fokú ítélet mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki. Az I. r. vádlott költségvetési csalás bűntettében, költségvetési csalás vétségében, mint bűnsegéd, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétségében bizonyult bűnösnek, s halmazati büntetésül 1 év 6 hónap, végrehajtásban 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki rá az I. fokú bíróság. A II. r vádlott költségvetési csalás vétsége, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétsége miatt 100.0000 pénzbüntetést kapott.

Az ítélet II. r. vádlott esetében jogerős, az I. r. vádlott 3 nap gondolkodási időt tartott fenn.

The post Hamis adóbevallások – Anya és lánya jutott jogtalanul pénzhez appeared first on 8800.hu.