Padlólap oroszlán ábrázolással

A honfoglalás korát megelőző időszakban a Kárpát-medence legnagyobb lélekszámú települése volt az egykori Mosaburg, amely a Karoling Birodalom egyik királyi székhelye, a magyarok bejövetele után pedig az egykori Kolon – ma Zala – megye központja volt – mondta a lelőhely jelentőségéről Szőke Béla Miklós, az MTA Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa.

A területen kisebb-nagyobb megszakításokkal 1948 óta folyik tudományos feltárás, de az elmúlt évtizedekben még az egyharmadát sem sikerült kiásni az egykori településnek. A lelőhely azért különleges, mert a 830-as évek végétől 1700-ig több korszak lenyomatai és változásai is egymásra épülve kutathatók, és a 18. századtól kezdődő pusztulása miatt nem épült rá ma is álló település.

Ritoók Ágnes, a MNM régésze elmondta: idén az Árpád-korban itt állt, nagyjából ötvenszer hatvan méteres monostor körítőfalának egy szakaszát tárták fel. A honfoglalás után kialakított megyeközpont gazdasági udvarát is szinte teljesen körül tudták határolni. A fakerítésekkel övezett térség még fel nem kutatott részén a következő években a várakozások szerint „reprezentatív világi épületek” maradványait tárhatják fel.

Kutyakoponya

A május végén kezdett és a hét végén záruló ásatási szezonban – a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásának jóvoltából – a magyarok bejövetele előtti időszak számos tárgyi leletére is rábukkantak. Különleges, sokfülű, vagy éppen érdekes díszítésű edények töredékei, számos üvegablak és -pohár töredéke, az ipari tevékenység maradványaiként bronz és vas olvadékok, valamint komoly mennyiségben állatcsontok kerültek felszínre. Ritoók Ágnes sajátos érdekességként egy arasznyi, de súlyos bronzöntvényt, egy repülőgép makettjét is megmutatta, bizonyítva, hogy a közeli sármelléki repülőtéren egykor állomásozott szovjet katonák is itt hagyták a nyomaikat.

A nemzeti múzeum sajtóanyaga felidézi: a Dunántúl a 8. század végétől a Karoling Birodalom része volt, ahol Priwina fejedelem építette ki központját. A 9. századi városias település legalább három nagyobb részből állt, 870-ben három templomát említik.

A honfoglalás idején a lakosság egy része távozott, az épületek pusztulásnak indultak, majd az államalapítást követően, 1019-ben a templomok közül Szent István csupán egy templomot építtetett újjá, és azt Szent Adorján tiszteletére szenteltette. Mellette monostor létesült, és itt működött a megyeközpont gazdasági egysége is.

A 15. században erőddé alakított monostor a kora újkorban végvárként, mocsaras környezetében megbújva, sikeresen állt ellen az oszmán támadásoknak, de az 1702-ben elrendelt felrobbantással végleg pusztulásra ítélték.

Az utóbbi években a kutatás egyedülálló leletek sorozatát hozta napvilágra: harangöntő gödör, üvegkészítő, ötvös-, kovács- és agancsfeldolgozó műhelyek, szövő- és fonóházak leleteit. Közülük is kiemelkednek azok az ugyancsak 9. századi palacktöredékek, amelyekre glagolita betűkkel feliratot véstek. Egész Európában ezek az első, és egyelőre egyedüli tárgyi bizonyítékai annak, hogy a glagolita írást a 9. században már ismerték, és azt Cirill és Metód tanítványai az akkori Mosaburgban már használták.

(Fotók: www.hnm.hu)

The post Árpád-kori monostor és gazdasági tevékenység nyomait tárták fel idén Zalaváron appeared first on 8800.hu.