– Szeretnénk, hogy a lakosság körében is minél elterjedtebb legyen az ivartalanítás iránti igény, s csökkenjen a kidobott állatok száma – mondta Varga Károlyné, Anikó. – Pályázatokkal, és a költségeink megfelelő csoportosításával rendszeresen szervezünk ivartalanítási akciókat, amivel évente több ezer kutya, illetve macska kölyök felesleges megszületését akadályozzuk meg. Szeretnénk ezt az akciónkat kierjeszteni a környékbeli falvakra is, hiszen ott is gondot okoz a kóbor kutyák megjelenése. A chip is ezt a folyamatot erősíti, s noha sokan szidják, plusz kiadásként elkönyvelve, azért ez így nem igaz. Ha mindenki „bechipeltetné” a kutyáját, akkor nem lenne ennyi kidobott állat, mert nyomon követhető lenne a tulajdonos. Ehhez persze az is kellene, hogy ellenőrizzék a rendelet betartását.

Az Élettér Állat- és Természetvédő Egyesület 1995-ben alakult, azzal a nem titkolt céllal, hogy a város kóbor kutyás helyzetét megoldja egy menhelyt kialakítva és működtetve. Számos kutyát sikerült szerető gazdához juttatniuk, s bár a telephelyük 2006-ban átkerült az Ady utca végére, ez a törekvésük cseppet sem lankadt. A folyamatosan fejlődő, épülő-szépülő kanizsai állatmenhelyen – ahol napjainkban csaknem 90 kennelben 250 kutya, valamint 40-50 macska van – mindig történik valami, nincs olyan évszak, hogy ne valósulna meg valamilyen fejlesztés. Nemrég avatták fel azt a biztonságos, közel 500 négyzetméteres kutyafuttatót, melyből a szökős ebek sem tudnak kimászni.

– Régi probléma oldódott meg a futtató kialakításával, ugyanis sok, nagy mozgásigényű, „mászós” kutya él nálunk – fogalmazott Varga Károlyné, Anikó. – Ezek az ebek fedett kennelben töltik mindennapjaikat, s az eddigi futtatóból éppen úgy kimásztak, mint a normál kennelekből. Álltavédő aktivisták többször elvitték őket sétálni, ám teljes mértékben ez sem elégítette ki a mozgásigényüket. Támogatóink jóvoltából most egy befelé hajló kerítéssel vettük körül ezt a zöld területet, melynek kialakítását Cseresnyés Péter polgármester is százezer forinttal támogatta. A vasanyagot a Horváth-MÉH Kft. adta, a VIA Kanizsa pedig a hegesztő munkását bocsátotta rendelkezésünkre.

Gyakorta a gazdák is szembesülnek hasonló problémával, ők sem tudják otthon megőrizni az ilyen kutyáikat. Nekik is hasznukra válhat ez az ötlet, hiszen nem kell mást tenniük, mint egy kicsit módosítani a kerítést egy befelé meredeken visszahajló dróthálóval. Onnan már nem tud kimenni egyetlen szökős kutya sem, bármilyen ügyes is legyen.

– Idén nagyon sok minden történt az egyesület, illetve az általa működtetett menhely életében – szögezte le Anikó. – Adakozásból a láncos kutyáink régi helyén egy új, fedett kennel sort alakítottunk ki, ahol a zsigmondys asztalosok készítették el a kutyaházakat. Jelenleg is zajlik a 18 férőhelyes karantén sorunk építése, melyhez az önkormányzat biztosította a fedezetet, az ebadóból befolyt összeggel. Ez a modern, jól felszerelt karantén szükséges a működésünkhöz, hiszen a bejövő kutyák ott kapnak helyet, amíg a bolhairtás, a féreghajtás és az oltásuk le nem zajlik. A létesítmény kialakítása a szakiskolások és a TISZK felnőttképzésében részt vevő kőművesek és ácsok közreműködésével zajlik. Szerencsére egyre többen értékelik az erőfeszítéseinket, így jelentősen megnövekedett az adó 1%-ából befolyó támogatásunk is, mely idén mintegy 8 millió forintra tehető. Ez is mutatja az emberek érzékenységét a menhelyen élő állatok, valamint munkánk létjogosultsága iránt.  Mindemellett az elmúlt évben több civil akció és adománygyűjtés segítette az itt élő állatokat, s egyesületünk német kapcsolata is kiteljesedett.

Az erdész-vadász családból származó Anikó a kezdetektől, azaz 1995 óta önkéntesként dolgozik az egyesületben és az állatmenhelyen – tehát mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül tevékenykedik.

– Apu is erdész volt, s én egy erdő közepén születtem, aztán egy másik erdő közepén nőttem fel – mosolygott. – Szerintem innen jött a természet és az állatok szeretete, hiszen otthon is mindig sok kutyánk volt, a vadászkutyáktól a házőrzőkig, sokféle. A kutya nálunk valamilyen szinten családtagnak, társnak számított. A férjem is hasonló családból származik, s vadászként megérti, és persze támogatja a törekvéseimet. A gyerekeim is nagy állatbarátok, s noha engem egy kicsit megszállottnak tartanak, ezt is felvállalom. Három unokám van, természetesen ők is ugyanígy viszonyulnak az állatokhoz. A menhely létrejötte előtt én például haza hordtam a talált kutyákat, aztán próbáltam nekik gazdát keresni. Mindig sikerrel jártam, mivel régebben nem volt ennyi kidobott kutya. Szabadhegyen lakunk, kertes házban, ahol öt kutyánk van, s egyikük kivételével mind innen, a menhelyről származik, akárcsak a négy macskánk. Vannak olyan élethelyzetek, hogy valaki nem tud tovább gondoskodni az állatáról, de hogy meg sem próbál gazdát keresni addigi kedvencének, az számomra elfogadhatatlan.

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Folyamatosan bővül az Élettér – továbbra is Varga Károlyné az Egyesület elnöke appeared first on 8800.hu.