Már bevásároltunk, amikor két fonott copfocskára figyeltem fel, amiket alul egy gumi tartott össze. Élénk, igazán aranyos négy- ötéves kislány, csak úgy röpködtek a fonatok, ahogy ugrabugrált, és be nem állt a szája. Öten voltak, négy pici gyerek, meg egy fiatal lány, tán a nővérük, tán az édesanyjuk. Mögöttük álltunk a pénztárnál, s ahogy pakoltam a szállítószalagra, láttam azt is, mit vásároltak. Kenyeret, szalámit, sajtot – mindenből csak keveset, a legolcsóbb fajtát. Meg volt egy csomag kukoricás “kukac”, az én lányom is szívesen eszi, egészségesebb is, és lényegesen kevesebbe kerül, mint a chips. A copfos kislány azon tartotta a szemét, meg a kis kezét is, egészen addig, amig a pénztáros el nem vette, hogy lelolvassa az árát.
A pénztáros mondta a végösszeget: 990 forint. A fiatal lány nagyon halkan azt mondta, hogy csak 950 forintja van, és tétova mozdulattal a kukacot tolta előre, akkor az nem kell. A gyerekek nem szóltak egy szót sem, nem kérdezték, miért pont a csemegét kell itthagyniuk. Nem keresték egymás tekintetét, mindannyian lefele néztek. A fiatal lány is. A szégyen és szomorúság azonban ott volt abban, ahogy a vállait előre ejtette.
A péntáros belső telefonon kért kasszakulcsot a sztornózáshoz. A férjem meg azt kérdezte a lány felé fordulva: mennyi pénz kellene? A pénztáros válaszolt: 40 forint. Emberem előszedett a farzsebéből egy ötvenest, és átadta a pénztárosnak, aki még megkérdezte, hova adhatja a visszajáró 10 forintot. Azt mondtuk adja a lánynak, aki egy gyors pillantást vetett ránk, halkan megköszönte. Gyorsan összekapkodták a kenyeret, szalámit, sajtot – a kukoricás kukacot, s elmentek.

Ahogy pakoltunk, szerelmesen mondtam a férjemnek: jó ember vagy! Jóformán meg sem hallotta, csak elgondolkodva dünnyögött maga elé:
– 40 forint… Ennyi kisgyerek, és nincs 40 forint…

üdv.:

Jakab Andrea

The post 40 forint appeared first on 8800.hu.