Horváth Ferenc Mákos, a Puncs Fagyizó gazdájának az életében a családon kívül két fontos dolog van: a fagyi és sport. Előzőért naponta kap elismeréseket, az utóbbira inkább csak költ, részben úgy, hogy nagy focirajongó, – Európa nagyobb  stadionjait már szinte mind látta belülről – és lelkes támogatója a sportnak, az utánpótlás nevelésnek. Ez utóbbinak köszönheti, hogy most már neki is van nemzetei színű, címeres melegítője.

–  Hétvégén rendezte az Együtt Kiskanizsáért Egyesület a farsangi bálját, jött rá meghívó, meg mellé az üzenet: nagyon számítanak rám, fontos lenne, ha elmennék a családdal együtt. Nem tudtam, miről lehet szó, de hát igazi sáska vagyok én is, ott volt a helyem. A bálon derült ki, hogy az Egyesület azt a tevékenységemet – nem volt ez nekem munka – amit az utánpótlás nevelésért 25 éven keresztül tettem, szerette volna elismertetni a Magyar Diáksport Szövetséggel. Jól lobbiztak, mert Balogh Gábor, a Szövetség elnöke, a Miniszterelnök sportügyekért felelős tanácsadója egy címeres, nemzetiszínű melegítőt küldött, s ezt adta át nekem a bálon Cseresnyés Péter polgármester úr. Egyben bírom Balogh úr telefonon tett ígéretét, hogy még idén ellátogat hozzánk. A melegítőt túl sokat hordani biztosan nem fogom, mert ez az egyébként nem kicsi, sporttal kapcsolatos gyűjteményem egyik legbecsesebb darabja, szeretném épségben megőrizni.

– A munka és a sport elválaszthatatlanok, azt láthatja az is, aki belép a fagylaltozó mögötti irodába, előkészítőbe. Az összes fal sport témájú fotókkal, érmekkel, serlegekkel van tele.

– Nem is tudom, melyik számomra az értékesebb, a gépek, vagy a sporthoz kapcsolódó relikviák. Volt, hogy betörtek az épületbe, s amikor először beléptem, hogy felmérjem a kárt, a serleges polcra néztem, hogy ott megvan-e, rendben van-e minden. Csak miután láttam, hogy ott nincs kár, akkor vettem szemügyre a többi berendezést. A gépek pótolhatók, de a sporthoz kötődő tárgyak nem. Mindegyik mögött egy-egy csapat, egy-egy kis közösség teljesítménye áll. Én egyébként az aktuális sikereknél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy ezek az egykori gyerekek, fiatalok máig összejárnak, tartják a kapcsolatot, figyelnek egymásra még most is, amikor már nem egy csapatban játszanak.

– Tavasszal, amikor kinyit ismét a Puncs Fagyizó, új látványosság fogadja majd azokat, akik ide látogatnak.

– Én mindig „sáska” voltam, nekem mindig a szívem csücske volt az itteni sportélet. Az elmúlt években összegyűjtöttem a Kiskanizsai Sáska labdarúgó csapatainak fotóit. Ezekből állt össze hét tabló, ezek a tablók lesznek az új díszek. Az első fotó 1932-ből származik, az utolsó 2008-ból – legalább két emberöltő. Nincs meg persze minden kép, de azért így is lehet majd keresgetni az ismerősüket.

(A szerkesztő megjegyzése: Horváth Ferenc Mákos hozzájárulásával a fotók hamarosan a 8800.hu Galériájában is megtekinthetők lesznek)

The post Horváth Ferenc Mákos – címeres, nemzetiszínű melegítő az utánpótlásért végzett önzetlen munkáért appeared first on 8800.hu.

„ Nem készültem fotósnak, ma sem tartom magam művésznek. Mint oly sokan, én is akkor kezdtem el fényképezni, amikor jöttek a gyerekek. Közben Fecó végezte a munkáját, s persze akkor is ott volt velem a fényképezőgép. A partnerek számára fontos volt az archiválás, a repülések képei kötelező kellékei voltak ennek a munkának. Aztán egy idő után az ember megpróbálja saját magának is különlegessé tenni ezeket a pillanatokat. A technikai részletek mellett elkezdi figyelni az embereket, akik részesei ennek a különleges mutatványnak. A nézelődőket, akik rácsodálkoznak az egészre. A környezetre, mely egy-egy repülést befogad. Mert a legizgalmasabb a látvány szempontjából nekem az, amikor a technika, az ember és az a hely, ahol mindez lejátszódik, eggyé válik. Amikor aztán az ember az objektíven keresztül felfedezi az apró, finom részleteket, akkor egyszer csak elkezdi komolyan izgatni a mikrovilág, ahol ezek az apró részletek válnak lényeggé. Az apró katicabogár, egy-egy ritka formát mutató virág, vagy annak a szirma és a ballonból látható végtelen tér, vagy éppen az óriási ballonok ugyan annak a világnak a részei. A fizikai távolság lehet, hogy nagy, de a gondolati távolság minimális.”

„Az egy újabb állomás a fotózásban, amikor az ember már nem csak magának, hanem a nyilvánosságnak is megpróbál valamit megmutatni. Az első lendületet az adta, hogy a repülésekről készített „kötelező” képeket ehhez értők megdicsérték és buzdítottak a folytatásra. Először a netes fotós oldalakra töltöttem fel képeket, ott próbáltam bemutatni, hogy én miként látom a világot. Jöttek a dicséretek, sokan buzdítottak folytatásra, tanácsokat is adtak. Az ember ezeket eleinte nagyon komolyan veszi. Az is egy fordulópont ebben a hobbiban, amikor az ember elkezd szelektálni a vélemények között. Mert az nem mindegy, hogy valaki megérzi, hogy én mit akartam megmutatni, s abban ad tanácsot, hogy azt a gondolatot hogyan lehet még jobban felerősíteni, vagy azt mondja el, hogy amit ő szeretne látni az én képemben, az miért nem jön át. Abban, hogy az én világom, szemléletem erősödjék, sokat segített Zágon Laci bácsi is a Kanizsai Fotóklubban. Mára pedig az életem részé vált, sőt, mondhatom, ez tölti ki az életemet. Jó érzés valami olyan részletét megmutatni a természetnek, amit csak én veszek észre, vagy én komponálok képpé.”

Valinak 2014 kiállítással kezdődik, január 7-től a Kórház Galériájában láthatók képei. Mi pedig most az ő, nem mindig csak a ballonozást középpontba állító képeivel zárjuk a Hőlégballonnal a világ körül sorozatot. Ami persze nem jelent végleges búcsút. Inkább csak szünetet.

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Hőlégballonnal a világ körül – utazás Horváth Ferenccel, Frédivel 7. rész – Vali appeared first on 8800.hu.

A jövő ballonosai

Először is kell egy csapat… Négy ember, akik ennek az egésznek egy kicsit megszállottjai. Kettő repül, kettő pedig kísér, követ a földön. A szerepek, hogy ki repül és ki követ, időről-időre változhatnak, de nekem volt olyan követőm, sőt, lehet, hogy ő volt a legjobb, aki soha nem repült. Azt valahogy nem kívánta. Egyébként a követő egyáltalán nem alárendelt szerep. Ő a földről rengeteget tud segíteni, például akár egy kis lufival is, amit ha felereszt, jobban érzékeli a szél irányának változását, mint a pilóta. Márpedig nekünk a szél határoz meg mindent. Ha nincs, könnyű felszállni, de nehéz repülni, ugyanis nincs, ami előre vagy oldalirányba vigyen bennünket. A Balaton felett van ilyen jelenség, akik nem ismerték, azokat jobbára a vízből kellett kihúzni, mert elfogyott a gázuk, s csobbantak a végén. Nem titkolom, velem is előfordult ilyen. Ha nagyon fúj, nehéz, vagy nem is lehet felszállni. …..

Jól belecsaptunk a közepébe, pedig nagyon sok a teendő addig, amíg felszáll a ballon. Ami egy sportballon estében általában 2000-2500 köbméteres. Ezt kell megtölteni először levegővel, erre való a szélmotor, majd amikor már levegővel teli, s attól dagad a kupola, fel kell melegíteni benne a levegőt, ugyanis ez a hőmérséklet különbség az, ami miatt a hőlégballon repülni tud. A meleg levegőhöz pedig gáz kell, illetve ehhez szükséges speciális égőfejek. Annak idején ez a két dolog volt az, ami vélhetően a KÖGÁZ akkori vezetőinek a fejében elindította a „vezérhangyát”, s ami végül nekem is a végzetem lett. Gáz volt, égőt pedig – ez már a legelején kiderült – mi jobbat tudtunk csinálni, mint amit addig használtak. Tehát a recept röviden: a nagy „hátizsákból” kiterítjük a ballon (ha utoljára rosszul hajtottad össze, most látod kárát!), a szélmotorral egy kicsit felfújjuk, majd az égővel felmelegítjük a benne lévő levegőt, s már repülünk is. Közben, attól függően, hogy a tervezett célpontnak megfelelő szelet megtaláljuk, hol fűtünk, azaz emelkedünk, hol pedig szellőztetünk – egy kicsit megnyitjuk a ballon tetején lévő dugót – s akkor süllyedünk. Így elmondva – túl 3 ezer repülésen- nagyon egyszerű, de eleinte azért volt elég gondunk….

Korábban sokszor beszéltünk róla, hogy leszállni, nem is olyan egyszerű. Pedig hát az elhatározás, a bátorság a felszálláshoz kell, onnan már kényszerpályán vagyunk. Ahogy mondani szokták, még soha egyetlen repülő nem maradt fenn … , ez a ballonra is igaz. Előbb, vagy utóbb elfogy a gáz, le kell ereszkedni. Ami lehet szinte légies, amikor észre sem veszed, hogy földet ért a gondola, de lehet kemény is, amikor a félig leeresztett ballont viszi a szél, nyomában a szántásban, mocsárban, vízen pattogó kosárral, benne a személyzettel és az esetenként nagyon is izguló utasokkal. Hogy oldjuk a riadalmukat, ha sikerült eldönteni a ballont, segíthetnek a hajtogatásban a kísérő kocsira való visszapakolásban. Aztán jöhet az avatás….

Arra nem emlékszem, hogy feleségemet, Valit mikor avattuk föl. De az biztos, hogy most már jó pár éve tagja a családi csapatnak. Amellett, hogy a repülésben segít, ő az állandó fotósunk is. A sorozat utolsó része két hét múlva, december 20-án az övé lesz, róla szól. Ahogy ő látta az én hivatásomat, hobbimat.

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Hőlégballonnal a világ körül Horváth Ferenccel, Frédivel 6. – Műhelytitkok appeared first on 8800.hu.

Persze ők is okoztak nekem meglepetést! Megnyertem a napi futamot, s ez félelmetes felhajtással járt. Nekem kellett feltörnöm az aznapra szánt szakés hordót, majd, s erre nem számítottam, énekelnem kellett egy magyar dalt. Azt nem mondom, hogy a végén velem énekelték az „Az a szép, az a szép…” strófáit, de óriási sikerem volt.

Hogy egyébként Japán milyen? Óriási és kicsi is egyszerre. A futamok között volt időnk kirándulni – feltankolt autó, s ami ehhez kellett, minden megkaptunk – így jutottam el Nagaszakiba is. De egy-egy ilyen kirándulás esetenként jó párszáz kilométert jelentett. Furcsa volt megélni, hogy egy-egy kisebb településen, ahol ritkán fordul meg európai ember, hogy ránk csodálkoztak – mi voltunk a csodabogarak….. Ugyanakkor olyan állandó tömeget, mint Tokióban, sehol nem láttam. Mintha folyamatosan egy tömött buszon lenne az ember. A sokaság persze a versenyeknek nagyon jót tesz. A starthelyhez külön lelátókat építettek, s esetenként több ezer ember nézte –fizetett érte, hogy nézhesse! – hogy készülődünk, hogyan szállunk fel. Technikai szempontból egyébként, mint mindenütt, itt is a leszállás jelentette a nagyobb gondot. A tenger közelsége miatt nagyon figyelni és vigyázni kellett a széljárásra, s ha nem jól választottad meg a leereszkedéshez a terepet, könnyen egy rizsföld közepén találtad magad. Nincs olyan terepjáró, ami oda bemenne utánad, csak a gazda tud kiszabadítani. …

Van még helyed? Vagy most hagyjuk abba….

Legközelebb? Talán érdemes lenne most már megmutatni, mitől és hogyan repül a hőlégballon…..”

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Beautiful Japan! Csodálatos Japán! Hőlégballonnal a világ körül 5.- Horváth Ferenc (Frédi) sorozata appeared first on 8800.hu.

„Igazából mindenki a saját hazájában szeretne próféta lenni. Így voltam, vagyok ezzel én is. Szinte körbe repültem a világot, de azért annak mégis van valami különös varázsa, amikor az ember itthon szerepel. Sok nemzetközi versenyen kaptam díjat, de a 3 magyar bajnoki cím, az, hogy több mint 10 évig voltam a magyar válogatott kapitánya, mindent felülír. Mégis a legnagyobb becsben azt a kitüntetést tartom, mely bár Brazíliából érkezett, de magyar vonatkozású. A Hungária Vándordíjat a Zolcsák Alapítvány adományozta, én 1993-ban kaptam meg. Zolcsák István a II. világháború idején vadászpilóta volt, 1956-ban, a forradalom bukása után elhagyta az országot, Brazíliában telepedett le, és ott is komoly karriert futott be, még az ottani Repülőszövetségnek is volt elnöke. Az alapítványt azzal a céllal hozta létre 1989-ben, hogy a legeredményesebb magyar repülőket díjazza. Én is belefértem…..

Tulajdonképpen nincs olyan szeglete az országnak, ahol ne repültem volna. Kanizsa, Zalakaros és Balatonboglár azért emlékezetes, mert itt tartottuk a KÖGÁZ Kupákat, ahol nem csak versenyzők, de házigazdák is voltunk. Szegeden a kajak-kenu világbajnokságnak adtunk díszes hátteret, Somogybabodon a terepautózás fellegvárában az Off Road versenyeken mi nem a sárban, hanem a napfényben fürödtünk. A pécsi Mecsek – Rallynak egy ideig épp úgy állandó szereplői voltunk, mint a kanizsai népünnepélyeknek. Aminek persze megint egészen más a hangulata. Volt, hogy a lakótelepről indultunk, volt, hogy a Csónakázó tótól, s bizony olyan volt, amikor oda ereszkedtünk le…… No és persze – a versenyeket leszámítva – szinte mindig volt utasunk. Jó volt látni a meglepődést, a repülés semmivel össze nem hasonlítható érzésének megjelenését arcukon. A csodálkozást, hogy a ballonos repülés mennyire más, mint amikor egy zárt térből, folyamatos motorzaj mellett nézünk ki a gép ablakán. Mi persze már tudtuk, hogy a repülésnek mi lesz a vége. A leszállás, a gondola nem mindig puha földet érése után jött az igazi meglepetés, az avatás! Amihez kellett egy kis föld a fejre, majd rá egy kevéske pezsgő, hogy némi bukéja legyen, meg a csapat tagjainak kézzel osztott áldása az először repülő fenekére. Mindehhez járt egy emléklap is, melynek szövege nekem olyan, mint egy fohász….

Végül még egy gondolat arról, hogy az ember mennyire kötődik ahhoz a földhöz, ahol született. A képek között van egy, mely csak fikció, a valóságban ilyen ballon soha nem volt. Soha nem volt Nagykanizsa címerét viselő ballonom, soha nem is volt ilyen. De egy időben nagyon szerettem volna, ha a város címerével a fejem fölött repülhetnék. Én ehhez egyedül kevés voltam, mások meg nem láttak benne fantáziát.

Legközelebb nagyon messzire, Japánba repülünk.

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Hőlégballonnal a világ körül 4. – Hazai tájakon appeared first on 8800.hu.

„Mi ballonosok, minden alkalommal, amikor felszállunk, egy kicsit kihívjuk magunk ellen a sorsot, párbajra hívjuk a természet erőit. De hogy mennyire egyenlőtlen küzdelem ez, azt az ember igazán a hegyek között érzi meg. A magasságot egy idő után már megszokjuk, de az a zord, hideg, kemény mégis fenséges világ, amit a hegyek között, néha felette fogad bennünket, az leírhatatlan, megszokhatatlan.

Mondhatom, berepültem az Alpokat.

Több mint 50 helyszín, sok száz fel – és leszállás van mögöttem. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert a helyek között nem felszállni és repülni nehéz – a légáramlatok többnyire követik a völgyeket, „eltévedni” nem nagyon lehet. De leszállni! Na az már izgalmasabb! Megtalálni az a viszonylag sík terepet, ahol van elég hely, s utánad is tudnak jönni a segítők… erre nagyon kell figyelni. Nem mondom, hogy nekem mindig sikerült. Egyszer velem is előfordult, hogy a hegyi mentők segítségére szorultam…..(Ezért is kapott helyet a ballonos képek között egy ilyen mentő lánctalpas fotója.)

Számunkra az Alpokban két olyan helyszín van, ami kiemelkedik a többi közül. Az igazi téli, havas látványosságot a Gosau völgy versenyei nyújtják. A Dachstein keleti völgyének befagyott tengerszeme, vagy a havas vízesések csillogó folyama mesés látványt nyújt, a hófedte hegycsúcsok és sziklafalak pedig mintha a vállukon adnának minket egymásnak tovább, olyan finoman vezetnek előre. Alattunk pedig a hegyes, kiálló kövek között csordogáló patakok…mesés az egész.

Voltak aztán olyan helyzetek, amikor a program nem rólunk szólt, mi voltunk a dekoráció pl. a különböző síugró versenyeken. A világkupa sorozat összes helyszínét bejártuk, berepültük egy-egy megbízó cég jóvoltából.

A harmadik nagyon emlékezetes helyszín a kanizsaiaknak ismerős Gleisdorftól északnyugatra található Puch bei Weiz, ahol minden ősszel ilyenkor, október végén tartják az Alma ballontalálkozót. Ez a vidéken minden az almáról, no meg ilyenkor a hőlégballonokról szól. Ez az Alpok keleti széle, itt nem olyan nagyok a hegyek, de gyönyörű a táj, az őszi nap bearanyozza a tájat. Nagy varázslat, amikor az almáskertek között 30-40 ballon repked. Az idei találkozó különösen sikeres lehet…remek az idő…..jó lenne ismét ott lenni.”

Legközelebb, november második hétvégéjén hazai tájak fölött repülünk. Addig gyönyörködjenek az Alpok csúcsai és a ballonok randevúit megörökítő képeken.

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Hőlégballonnal a világ körül III. – Az Alpok felett appeared first on 8800.hu.

   ” Hogy miért éppen Zenta?

A zentai csata, 1697. szeptember 11-én a török hódoltság alatti magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, Ezzel a csatával az európai összefogás megdöntötte Magyarországon a török uralmat, és elkezdődtek a béketárgyalások a törökkel.

Zentán a csata emlékére rendeznek minden évben, így szeptember elején nagy népünnepélyt. Egy ilyen alkalomra hívott meg Kosiczky András barátom (máig közismert sportember, helyi politikus, az első képen középen piros sapkában) bennünket 2003-ban, mondván, dobjuk fel egy kis ballanos látványossággal az ünnepet. Abban az időben több mint fél tucat ballon tartozott hozzám, s úgy gondoltam, ha már megyünk, nem eggyel, és nem egyedül megyünk. Néhány barátomat is megnyertem, a gondolatnak, így Ormai Jánost is, aki az egyik legtapasztaltabb légjáró, s aki sokat segített a szervezésben. Az időjárással is szerencsénk volt, így az ott töltött napok alatt szinte folyamatosan repültünk, igazi nagy show-t rendeztünk, még versenyt is tartottunk. A helyiek – Zenta közel 20 ezres, többségében magyarok lakta város- nagyon méltányolták jelenlétünket, igazi magyaros vendéglátásban volt részünk. Családoknál laktunk, az ételt-italt úgy adták össze, nem szenvedtünk hiányt semmiben. A kellemes környezet, a remek hangulat, a vendéglátókból felénk áradó szeretet volt az alapja az ötletnek, hogy menjünk vissza, de 2004-ben már előre hőlégballonos versenyt, fesztivált hirdettünk, ígértünk, s rendkívül nagy sikerünk volt. Azzal pedig, hogy az akkori Szerbia-Montenegró parlamentjének elnöke, Predrag Markovic is eljött a fesztiválra, országos rangot kapott a zentai rendezvény. Az elnök urat repülni ugyan nem engedték velünk a biztonsági emberei, de beszállt a ballonok csomagolásába és vendégül látott bennünket egy tiszai hajózásra.
Nekem, nekünk a zentai napokból pedig a sok-sok fotó mellett ( csak töredéke került be ebbe az albumba!) annyi maradt, hogy elmondhatjuk, mi voltunk azok, akik megalapoztuk ezt, a ma már nemzetközi rangú programot, melyet idén már 10. alkalommal rendeztek meg, s mely az ott élő magyarok és szerbek közös ünnepe.

Hogy hová megyünk két hét múlva? Az alföldről a hegyekbe. Irány az Alpok!”

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Ballonnal a világ körül 2. rész – Zenta, 2003-2005 Horváth Ferenc ballonpilóta sorozata appeared first on 8800.hu.

Horváth Ferenc

Amikor 1979-ben afféle hályogkovács módjára, némi vezetői kényszer nyomására nekiláttunk a KÖGÁZ-nál a hőlégballonozás előkészületeinek, még nem gondoltam, hogy micsoda lehetőséghez jutottam. Aztán kiderült: kinyílt számomra a világ. A KÖGÁZ Kupák hozták a meghívásokat, egymást követték a külföldi versenyek. Ausztrália és Dél-Amerika kivételével a világ minden kontinensére eljutottam a ballonrepülés révén. De a legmaradandóbb emlék kétség kívül India. A 27 éve készült fotók sajnos már egy kicsit megfakultak, és bizony a beállítások, kivágások sem mindig tökéletesek. De amit őriznek, ami mögöttük van, felejthetetlen. Nem is csak a látvány miatt, bár a Tádzs Mahal-t látni…..de az emberek, az új ismeretségek, kapcsolatok ennél is fontosabbak. Mi jártunk először Brunner Erzsébetnél, vittük Nagykanizsa ajándékát, amit ő életművével hálált meg szülővárosának. Fogadott bennünket Rajiv Gandhi. No meg egy kicsit beleláttunk, belekóstoltunk a hétköznapi Indiába is. Még szántottam is, de a kígyóbűvölőt csak távolról szemléltem. Persze ők is megcsodáltak bennünket, illetve különleges járműveinket.
Minden hajnalban repültünk! Kora van. Mindenki álmos. Ahogy a színes ballonok lassan megtelnek forró levegővel és elnyerték látszólag robosztus, de mégis törékeny és kecses formájukat, olyanná varázsolták az indiai tájat, mintha megannyi tarka virág borította volna be a területet, elkápráztatva az összegyűlt nézőket, hogy aztán méltóságteljesen emelkedjenek a felhők közé. A mi izgatottságunkat pedig csak némileg tompította a felkelő nap sugaraiban kibontakozó gyönyörű táj. A földi dolgok távolinak tűnnek, a csodák pedig nagyon is közelinek. Nincs más dolgunk, mint hagyni magunkat sodorni az áramlatokkal. Bennünket a földről csodáltak, mi pedig azt csodáltuk, ami az ottaniakat körülveszi a földön. A gyönyörű épületek, kastélyok, amiket korábban csak képeken láthattunk. A Tádzs Mahal, amely Tagore írta: „Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán.” Lótusz templom, ahová a világ összes vallásának hívői betérhetnek egy kis imára, meditációra. Ez a világ leglátogatottabb épülete, 6 évig építették, csupa márvány! A vasoszlop, melynek titkát máig nem fejtették meg.

India úgy élt gondolataimban, ahogy gyermekkorom egyik kedvenc könyvében, a Bengáli tűzben olvastam róla. Ahogy a repülőről megpillantottam az elképzelhetetlenül hatalmas Delhit, ahogy titokzatosan szinte kinőtt a poros tájból, kétségtelen volt, hogy itt valami nem megszokott kezdődik. Hát el lenne India, a titokzatos, az ezerszínű, ezerarcú, ezernyelvű?
Az volt.
Talán visszaadnak ebből a hangulatból valamit a képek is.

[See image gallery at www.8800.hu]

The post Hőlégballonnal a világ körül 1. rész – India 1986. november appeared first on 8800.hu.

– Elég komoly sportmúltam van, a KÖGÁZ mint támogató delegált különböző egyesületek elnökségébe. Amikor ezekből l979-ben kiszálltam – ma már mindegy, hogy miért –, Dénes János, a KÖGÁZ vezérigazgatója azt mondta, „kirúg”, ha csak ki nem találok valami sportot, aminek köze van a gázhoz, mint pl. a hőlégballon. Ezt a kinyilatkoztatást illet komolyan venni, így aztán 1979 végére el is készült az első ballonunk, 1980-ban pedig már repültünk. Miénk volt a hetedik ballon az országban, ezt jelzi a lajstromszáma is: HA-709. A kanizsai származású dr. Fülöp András, aki a MALÉV főpilótája volt, nagyon sokat segített, mert mindenféle rutin, meg tapasztalat nélkül fogtunk hozzá. Ma, ha valaki 100 órás pilóta, még nem bízok rá embereket, de akkor én 3-4 órányi szolnoki gyakorló repülés után már önállóan repültem. Elég vakmerők voltunk…

– Az első önálló repülés mikor volt?

– Az első az nem is volt repülés, mert felállítás közben szinte azonnal elégettük a ballon alsó részét. De 1980 telén már elrepültünk, igaz, leszállni csak úgy tudtunk, hogy majd egy kilométeren keresztül húzott bennünket a szél a havon, a végén a kosár tele volt hóval. De mindig tanultunk, hol egymás kárából, hol saját tapasztalatból.

– Mikor állhattak ki először a KÖGÁZ nevében?

– Megrendeztük az első KÖGÁZ kupát 1982-ben. Ekkor indult az új, életre szóló kaland, mert véletlenül megnyertem a rókavadászatot, azaz, amikor egy ballont kell követni, s lehetőség szerint ott leszállni, ahol az leszállt. Egyébként ez akkor túl jól is sikerült, mert rászálltam a már lefektetett ballonra és kihasítottam. Szóval nyertem, de még eléggé ügyetlen voltam. Két év múlva, 1984-ben lettem először, majd még kétszer magyar bajnok, emellett többször megjártam a dobogó minden fokát, több mint 10 évig én voltam a magyar válogatottnak is a kapitánya.

– Ez lett az élete.

– Meg a családé is, hiszen volt, amikor egy évben több mint 100 napot voltam távol, s ez az ő támogatásuk nélkül nem működött volna. Aztán később családi ügy lett a ballonozásból, mert Vali jött fényképezni.

– Hol nem járt ballonnal?

– Ausztrália és Dél-Amerika maradt ki, másutt repültem. Volt időszak, amikor egyszerre 12 ballont működtettem. Volt telefon meg sörösüveg alakú ballonom is.

– Mostanra mi maradt a ballonozásból?

– Hatvanhárom éves vagyok. A repülés nekem ma is egy csoda és izgalom. Két egyforma repülés nincs, ez olyan, mint a séta az erdőben. A ballon a nyugodt szemlélődés lehetőségét adja, érzed az illatokat, látod a természet apró rezdüléseit, az őzeket, szarvasokat. Most is repülök még, de már közel sem annyit, mint korábban.

Komoly feladattal bízta meg Horváth Ferenc ballonpilótát, vagy ahogy Kanizsán sokan ismerik, Frédit a 8800.hu szerkesztősége. Az elmúlt hetekben át kellett néznie pályafutása 33 évének fotóit, s kiválogatni belőle a legszebb, legizgalmasabb repülések emlékeit. A válogatásban felesége, Vali is segített, aki a repülések nagy részén fotósként vett részt, azaz a képek egy része az ő szemét dicséri. Munkájuk eredményét hét nagy albumba rendszerezték. Szeptember 27-től az év végéig itt a 8800.hu Galériájában kéthetente tesszük közzé ezeket az albumokat a Lovászbusz támogatásával annak reményében, hogy miközben képzeletben beszállnak Frédi mellé, és körbe repülik a világot, látogatóink is megéreznek valamit ebből a csodálatos és látványos sportból.

Szeptember 27-én este: Irány India!

The post HA-709 – Frédi a ballonpilóta appeared first on 8800.hu.

The post A ballonpilóta világraszóló kalandjai a 8800.hu-n appeared first on 8800.hu.