Kanizsa kórház – csak higgadtan és őszintén

Ugyanis úgy látom az elmúlt napok eseményeiből, hogy messze nem a címben szereplő két jelző mentén zajlik a szájkarate az ellentétes oldalon állók között.

Az egyik oldal már romokat vizionál a kórház helyén, a másik pedig hallgatásba burkolózik, miközben nyilvánvaló, hogy valami zajlik a háttérben.

De egy dologban valószínűleg nem különböznek egymástól az ellentétes oldalon állók. Ez pedig az, hogy nem mondanak igazat. Politikai érdekeiknek megfelelően túloznak vagy tagadnak.

Pedig ha valami, hát az emberek egészsége igazán megkívánná az őszinte, nyugodt hangnemben közölt VALÓSÁGOT.

Persze, hogy mi a valóság, nem tudjuk, hisz elhallgatják előlünk. Annyit tudunk, hogy zárt ajtók mögött folyik az átszervezés, velünk majd csak a végeredményt közlik, s akkor talán az okokról hallunk valamit. Amik akár valósak is lehetnek (források praktikusabb felhasználása, jobb technikai feltételek mellett koncentrált, hatékonyabban működő szaktudás).

Ebben az esetben kanizsaiként engem igazán két dolog érdekelt, s úgy gondolom, sokan vagyunk így ezzel.

Az egyik, hogy a helyi kórház alkalmazottainak – orvosoknak, nővéreknek és mindenkinek az intézményben – megmarad-e az értünk végzett munkájuk az átalakított, átszervezett intézményben, a város, a térség egészségügyi rendszerében.

A másik, hogy tudják-e nekem kanizsaiként (dél-zalaiként, somogyiként) garantálni, hogy a feltételezett jobb ellátáshoz szükség esetén gyorsan hozzáférek, hogy az életem nem azokon a perceken, órákon múlik majd, amíg elvisznek az egyénként nem vitathatóan a kanizsainál jobb technikai színvonalon álló kórházak valamelyikébe.

Lesz-e olyan szakember gárda, mely elsősorban a beteg állapotának megfelelő, a leggyorsabban elérhető, legjobb ellátás helyszínéről –legyen az Kaposvár, Pécs vagy Zalaegerszeg – dönteni tud? Lesz-e állandó légi szállítás és ahhoz szükséges infrastruktúra (most nincs), lesz e korszerű járműállomány és úthálózat (most nincs, pedig tavaly még ígérték például a 74-es felújítását).

Ugyanis egy ötvenezres település lakójaként –ha tetszik, ha nem – be kell látni: ez a város nem tudja minden téren maximálisan kiszolgálni a lakóit. Így volt ez korábban is és így lesz a jövőben is. Nem könnyű ezt belátni, de ez a helyzet.

Ezt beismerni, s ez alapján nyilatkozni nem szégyen, egyik oldalon sem.