Kanizsai sörök mestere

cikkbeA kanizsai sörök közül nekem a Platán ízlett leginkább. Ez hozta a gyárnak és nekem is – aki sok más mellett sörfőzést is felügyeltem – a legnagyobb elismerést. 1983-ban Brüsszelben Arany Pálma díjat kapott. Abban a tíz évben, amikor a kanizsai gyár saját söreit indította az évenkénti versenyeken, összesen 24 díjat kaptunk, ezen belül 15 alkalommal arany érmet – kezdi Bajnóczy Sándor a gyárban töltött 46 év felidézését.
Kőbányáról kerültem ide 1957-ben, egy kanizsai gyárlátogatás után, amikor kiderült, hogy itt kevés a sörfőző szakember. Akkor ez az új gyár volt, hisz előtte alig egy évvel indult újra kétévnyi előkészület után a termelés. 1959-ben már a főzőház művezető helyettese lettem, akkor az országban ebben a pozícióban én voltam a legfiatalabb. 46 évet dolgoztam itt, igaz, ennek a vége már nem a kanizsai sörhöz, hanem a francia maláta üzemhez kötődik.
– Amikor 1957-ben ide került, milyen sörök készültek Kanizsán?
– Balatoni világos, Kinizsi, mellettük a licenc alapján készített Sirály. Volt aztán a sörgyári munkások kereset kiegészítő söre, a tikettes, csatos üveges. Ez nem szabvány ital volt, a különböző márkák kombinációjából állt össze, mindig más volt a minősége, attól függően, hogy éppen a Kinizsi vagy a Balatoni volt benne több. A kezdeti időben évente 85 ezer hektoliter sör készült itt, a bezárás előtt, amikor besegítettünk Kőbányának is, 1,3 millió hektoliter volt a termelés. Ezt a felfutást persze kísérte a 80-as évek elejétől a folyamatos fejlesztés is.
– A magánélete is a gyárhoz köti.
– Eleinte nem is volt magánéletem, benn laktam a gyárban. Ha valami gond volt, jöttek, felkeltettek éjszaka is. Folyamatos volt a termelés, állandó volt a készenlét. A feleségemmel is a gyárban ismerkedtem meg, ő palackfejtős volt.
– Van nosztalgiája a gyárral kapcsolatban?
– Van és marad is. Sokfelé jártam szakmai utakon, de olyan összetartó közösséget, mint ami Kanizsán volt, nem láttam sehol. Nem csak a munka tartott bennünket össze. Gazdag volt a sportélet is. Asztalitenisz, autocross, no és a teke! Én is tekéztem 15 évig- társadalmi munkában építettük föl a pályákat, az első magyarországi automata pálya is nálunk volt – eleveníti fel a régi fotók, újságcikkek nézegetése közben sörgyári emlékeit Bajnóczy Sándor, aki a II. Kanizsai Sörfesztivál apropóján idegenvezetésre is vállalkozik a hétvégén. A gyár történetét felelevenítő, a Centrál Szállodában látható mini kiállításon ő kalauzolja az érdeklődőket. A kiállítást itt, a 8800.hu-n is megtekinthető az alábbi galériában.