Az ünnep reggelén egy rövid írást idéztünk a Zalai közlöny 1894. március 15-i rendkívüli kiadásából. A cikk végén azt feltételeztük, hogy az egykori írást jegyző „Bátorfi”  név „valószínűleg álnév, az írás címlapbeli pozíciója alapján ma azt mondanánk, hogy ez afféle szerkesztőségi állásfoglalás.”

Varga Máriától kaptunk, s köszönettel fogadtunk e témában levelet, melyből kiderül: a Bátorfi név nem ál-, hanem felvett név, s mögötte egy valós és igen tehetséges szerző áll. Bibok Lajos –mert hogy ez az eredeti név- életrajza a Zala megyei életrajzi lexikonból:

Bátorfi Lajos újságíró, író, Bibok

Született: 1835. augusztus 20. Kiskunfélegyháza. Meghalt: 1896. május 2. Nagykanizsa.. Tanulmányok: Iskoláit szülővárosában, Szegeden, Aradon és Pesten végezte.

Tanulmányai befejezése után, nagybátyja, Huszka József ügyvéd irodájának munkatársa (1853–1854), majd a kiskunfélegyházi árvaszéknél hivatalnok (1854–1858). A Borászati Lapok (1858–1861), a Győri Közlöny mukatársa (1861–1867), a Nagykanizsán kiadott Zala-Somogyi Közlöny, ill. a Zalai Közlöny segédszerkesztője (1867–1871), szerkesztője (1872. jan. 1.–1882; 1887. jan. 1.– 1896: szerkesztője és kiadója is). Hosszabb ideig Konstantinápolyban élt, majd Rómába és Párizsba költözött (1872–1875).

A 19. sz. végének egyik jelentős vidéki újságírója. Élénk szerepet játszott Nagykanizsa közéletében. ő adta ki Nagykanizsán Magyarország első hölgyélclapját, a Kandi Klárit (1868. okt.–dec.). Versesköteteket is kiadott, színműveket és útirajzokat írt, ill. Nagykanizsa történetével foglalkozó történeti munkákat írt. Az 1880-as években ő rendezte Nagykanizsa városi levéltárát.

Nagykanizsán temették el, síremlékét a város 2006-ban felújította.