Temető – 243 éves az első sír

P1220179A jelenlegi temető, amelynek helyét a város vásárolta, majd gondozta, 1769-ben nyílt meg. Akkori területe csak töredéke lehetett a mostaninak. 1827-ben növelték először, de még akkor is csak a jelenlegi kápolnánál lehetett a déli széle. Katolikus temetőként működött, ahol a protestánsokat – külön temetőjük nem lévén – a sírkert kijelölt részébe lehetett temetni. Elsőként, 1770-ben Frantsits Jánost temették itt el. Az első sírkövet 1779-ben emelték Terzer Vencel „király-szappanfőző”-nek. 1832-es adatok szerint már állt a sírkertben egy kereszt Jézus képével. A temető kápolnája 1847-ben, Tárnok Alajos uradalmi igazgató alapítványából épült, 1892-ben déli irányban ravatalozóval bővítették. IM000744.JPGJelenlegi harangját – felirata szerint – Szlezák László öntötte Budapesten, 1928-ban. A korábbi harang feltehetően az első világháború áldozata lett. A világégéshez kapcsolódik a temető további bővítése is. A Nagykanizsán létesített katonai kórház miatt ( jelenlegi Ligetváros) 1916-ban a pozsonyi katonai parancsnokság akár 3000 sírt befogadni képes, katonatemetőnek alkalmas ingatlant kért a várostól. A temetőtől délre eső területet jelölték ki a célra, amely akkor még nem is volt a temető része. 1920 végén kezdődtek azok a kisajátítások, amelyek révén lehetővé vált a sírkert újabb bővítése. Az utolsó bővítésre a II. világháborút követően került sor. Itt alakították ki a szovjet hősi temetőt, illetve itt volt a város környéki harcokban elesett német katonák tömegsírja egészen a 1990-es évek elejéig, amikor a Német Hadisír Gondozó Szövetség kialakította a közel 700 katona nyugvóhelyéül szolgáló sírkeretet. P1220213Lassan ismét aktuális a bővítés. Egy, immár vagy tíz éves elképzelés szerint 5 hektárnyi új terület a következő 100 évben „kiszolgálná” Nagykanizsát. A gond az, hogy bővíteni csak keleti irányba lehetne. De ez a terület a jelenlegi birtok-, és tulajdonszerkezet miatt csak egy hosszú és bonyolult üzleti, jogi procedúra után kerülhet a város birtokába.

(Az írás Tarnóczki Attila Hol, mi? című elektronikus gyűjteménye felhasználásával készült)