De tényleg! Remélem, látjuk még egymást.

Nem csak úgy általában, valahol, valamikor majd összeakadunk, hanem itt Kanizsán találkozunk még.

Tudjuk, hogy sokan közületek már eleve eldöntötték, hogy olyan pályát választanak, melyhez ez a város nem tud helyet adni. Itt nem keresnek atomfizikust, gyógyszer kutatót és autótervezőt sem – még. Mint ahogy a hajóácsoknak és a pilótáknak sem terem itt sok babér. Persze remélem, hogy velük is találkozunk még alkalmanként, amikor néha hazatérnek, s beszámolnak sikereikről, gondjaikról. Előre is sok sikert!

Ez a „viszlát” most azoknak szól, akik azt tervezik, hogy iskoláik elvégzése után ide akarnak visszatérni, itt akarnak élni, érvényesülni. E mögött a „viszlát” mögött az a remény van, hogy aki ebben a városban képzeli el a jövőjét, talál magának itt kapaszkodót. Az a remény van, hogy, hogy amikor vissza akarna térni, nem azt kérdik tőle, hogy kik állnak a háta mögött, s miként gondolkodik a világról, hanem azt, hogy mihez ért, s talán még válogatni is a tud a jobbnál jobb lehetőségek között.

Tehát „viszlát” egy olyan Kanizsán, mely nem csak nevében és a mostanság sokat emlegetett szlogenben nagy, hanem akkor is, amikor a valódi érvényesülés lehetőségéről, a biztonságos jövőről beszélünk. Nekünk, akik maradunk, bőven van még mit tennünk ezért. Igyekszünk.

Viszlát!