Emberölés bűntettének kísérlete miatt állt a Zalaegerszegi Törvényszék elsőfokú büntetőtanácsa előtt 2015. július 9-én az a vádlott, aki önmagával és kiskorú gyermekével is végezni akart 2014 nyarán.
A vádlott az élettársa 2014 nyarán bekövetkezett halálát követően közös kiskorú gyermekével élt egy háztartásban Bagodban. A férj halála után a nő viselkedése zavarttá vált, nyugtatókat szedett, családtagjaiban alaptalanul ellenséget látott. 2014. július 14. napján hajnalban magához vett két 20 cm pengehosszúságú konyhakést, bement a gyermeke szobájába, s az egyik késsel mellkason szúrta az alvó fiút, majd a kést önmaga ellen fordítva mellkason szúrta magát és megvágta bal csuklóját. A gyermek felébredt, és a kiabálásra a családtagok beszaladtak a szobába, lefogták a vádlottat és elvették tőle a késeket, majd értesítették a mentőket. Ez idő alatt a vádlott többször is hangoztatta, hogy meg akar halni és a gyermekét is magával viszi ”az apjához”.
A szakértői vizsgálatok megállapították, hogy az elkövetés helyszínén, illetve a későbbiekben is súlyosan zavart magatartású volt a vádlott. Az élettársa halálát követően a veszteség fájdalma, a bizonytalanság érzése, a szorongás elhatalmasodott rajta, súlyos alvászavarokkal és téves eszmékkel (üldöztetés, mérgezés, megfigyelés) küzdött. Több szakértői vélemény is alátámasztotta, hogy a cselekmény elkövetésekor kóros elmeállapotban szenvedett, s állapota képtelenné tette, hogy cselekménye következményeit felismerje és ezen felismeréseknek megfelelően cselekedjen. Ez kizárja a büntethetőségét, így a törvényszék tanácsa a vádlott felmentése mellett döntött.
Mint az indokolásban elhangzott: bár a vádlott nem emlékszik a történtekből semmire, a tanúk és a sértett vallomása nem teszi kérdésessé az elkövetést, illetve az elkövető személyét. A vádlott magatartása egyértelműen ún. „kiterjesztett öngyilkosságot” (önmagán kívül a gyermekét is a halálba akarta vinni) mutat, s amennyiben nem érkezik segítség, a vádlott és a sértett is meghalhatott volna. A szakértői vélemények alapján viszont egyértelműen megállapítható, hogy a cselekménykor kóros elmeállapot állt fent a vádlottnál, akinek betegségtudata nincs, betegségbelátása hiányzik, de a történtek óta pszichiátriai kezelés alatt áll, amelyet tudomásul vesz és elfogad, együttműködést tanúsít, s állapota javul.
A vádlottal szemben az ügyész a vádiratban még kényszergyógykezelés elrendelését indítványozta, az időközben született szakértői vélemények ismeretében a vádbeszédben már a vádlott felmentését kérte. A kényszergyógykezelés elrendelését a bíróság sem tartotta indokoltnak, mivel a vádlott állapota javul, s már a bűnismétlés veszélye sem áll fenn, a szakértői vélemények nem támasztják alá, hogy hasonló cselekményt elkövetne.
Az ítéletet a felek tudomásul vették, így az jogerős.
