Kézilányból mesterszakács – akárcsak egy népmesében

Uradalmi szakácsként dolgozó nagymamájától tanult főzni Nagy Józsefné, Ildikó, ám fakosi kislányként még nem gondolta, hogy eljön az idő, amikor ő fog másokat tanítani a sütés-főzés fortélyaira. Pedig így lett, bizonyítva: csodák nem csak a népmesékben léteznek.
portreA véletlen hozta így, hiszen általános iskolásként fizioterápiás-asszisztensnek készültem – árulta el a Mező Ferenc –Thury György Gimnázium és Szakképző Iskola szakmai tanáraként dolgozó hölgy, akivel a X. Kanizsai Bor és Dödölle Fesztivál kapcsán beszélgettünk. Ez nem volt egyszerű, hiszen a program egyik szervezőjeként a szokásosnál is több elfoglaltsága akadt.
Fél évig albérletben kellett volna laknom, csak aztán kaptam volna kollégiumot, ezért édesapám nem engedett el, inkább beíratott a Mező gimnázium számviteli tagozatára. Ez a terület nem csábított, ezért 14 éves koromban elmentem dolgozni a Tungsramba, ahol minőségi ellenőrként nagyon jól éreztem magam.Ildikó 19 évesen férjez ment, szült két csodálatos fiút, s mivel közben három műszakossá vált a munkahelye, nem tudott visszamenni. Váltani volt kénytelen. Az autóvezetői tanfolyamon mellette ült a Hevesi iskola élelmezésvezetője, aki megkérdezte: vállalna-e „alantas” munkát, lenne-e kézilány? Elvállalta.
Emberileg és szakmailag is nagyon jó csapatba kerültem – folytatta. – Hétvégenként is sokszor dolgoztunk, lakodalmakat, rendezvényeket bonyolítottunk. Bármilyen feladatot, amivel megbíztak, törekedtem maximálisan teljesíteni. Egy párolt rizshez vagy egy salátához is a nevemet akartam adni, s igyekeztem mindent megtanulni, ami egy konyhai kisegítőnek szükséges, miközben tudtam: többre vagyok képes.Belelátva a szakács szakma szépségeibe, elvégezte a kétéves szakács tanfolyamot, ezt megfejelte egy cukrász vizsgával, majd leérettségizett. Egy hidegkonyhához értő szakembert kerestek a „Keribe”, megpályázta, s a pályázatot elnyerve, 1993. november 1-jén kezdett dolgozni a jelenlegi munkahelyén. S mivel szakoktató csak főiskolai végzettséggel lehetett, elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szakoktató szakát, kereskedelmi szakirányon. Ezt követően a NKIK által indított mesterképzésen is remekelt, ám szakácsmesterként sem ült meg a babérjain: a Magyar Gasztronómiai Egyesület ajánlására mehetett mestervizsgára. A tapolcai Pelion szállodában végezte a gyakorlati vizsgáját – díszmunkában mentora Prikryl József volt -, s kiérdemelte a „Mester szakácsmester” titulust. A Nemzeti Fejlesztési Szakképzési Intézetben 3,5 évig dolgozott tananyagfejlesztőként, majd tanári szakon egyetemi végzettséget, ezt követően pedagógus szakvizsgát szerzett. Így a kézilány három diplomás szakemberré képezte magát. Ennek eléréséért most is köszönetét fejezi ki férjének, akitől minden támogatást megkapott szakmai előmeneteléhez.
A legmagasabb szakmai fokozattal rendelkező tanárnő másképp főz otthon, hiszen szerettei a nagyszülőktől átvett, tradicionális ételeket kedvelik. Fiainak nem ad hidegkonyhai készítményt, mert abból nem kérnek, de ha dödöllét vagy krumpli prószát tesz eléjük, nyomban megjön az étvágyuk.
Már kirepültek, de ha hétvégére hazajönnek, előre leadják a rendelést, melyben sokféle étel szerepel – mosolygott Ildikó. – Például az egyik kínait kér, a másik gulyást szeretne, a menyeim pedig ostoros kalácsot. Szívesen teszek eleget mindegyik kérésnek, hiszem számomra a sütés-főzés mindig örömöt jelent, akárcsak az evés – ami nyomot is hagy rajtam. A képzések során 100-150 szakács főz rám, így nincs erőm fogyókúrázni.Ildikó szakmaszeretete határtalan, s büszke arra, hogy több tanítványát is megfertőzte azzal. Minden csoportjában vannak olyan emberek, akikben elülteti a picike magot, s akik utána már saját magukat fejlesztik tovább a szakmában. Ennél nagyobb öröm pedig nem érhet egy pedagógust – állítja.